Külföldi okiratok elismerése a nemzeti és nemzetközi jogban

Az okiratok elismerésére és az azoktól történő eltérésekre vonatkozó szabályok a középkor óta léteznek, és ma is megfigyelhetők az államok gyakorlatában. Ezen kérdéskör azonban többféle szempontból is megközelíthető. Egy okirat elismerése ugyanis nem csupán annak megállapítását jelenti, hogy a dokumentum bizonyító erejű-e (és hogy hitelesítés útján megkaphatja-e ezt a bizonyító erőt), hanem azt is, hogy a vonatkozó kollíziós normák (nemzetközi magánjog) alapján a dokumentum tartalmában tükröződő cselekmény formális és anyagi hatálya milyen. Ezen kérdéskörről a nemzetközi polgári eljárásjogban számos kutatási eredmény született, más (pl. közigazgatási vagy büntetőjogi) eljárásokban ezek a kérdések azonban háttérbe szorulnak. Ezért fontos vizsgálni a tárgyalt témát a hazai és a nemzetközi jogban egyaránt. Kiemelten fontos a nemzetközi megállapodások (jogsegély megállapodások) tartalmának vizsgálata. A külföldi bíróságok ítéleteinek elismerésére különböző jogi előírások vonatkoznak, melyeket ugyancsak vizsgálat tárgyává teszi a kutatás. Természetesen a külföldi bírósági ítéletek elismerése kapcsán a kutatócsoport kitér az európai uniós szabályozás hatásának elemzésére is. Az EU-tagállamok továbbra is rendelkeznek nemzeti szabályokkal ezen a területen, amelyek az Európai Unión kívüli országok ítéleteire is alkalmazandóak. Ezen témakör a helyi bíróságok úgynevezett kizárólagos joghatóságának kérdését is érinti, amelyet ma az európai jog jelentősen korlátoz. A közrendbeli rendelkezések továbbra is fontosak a külföldi bírósági határozatok elfogadása körében. A kutató projekt célja, hogy alaposan tanulmányozza ezt a kérdést összehasonlító jogi szempontból, lengyel tagok mellett más közép-európai országok (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Horvátország, Románia, Bulgária, Szerbia és Szlovénia) jogászainak bevonásával, képet adva a régióban hatályos normákról és bemutatva a különböző országokban alkalmazott okiratelismerési modelleket.