2022. december 13-án Budapesten nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek, amelynek témája az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok viszonya, illetve az ezeket meghatározó témák, köztük a szuverenitás és a tagállami alkotmányos identitás volt. A rendezvényt a Közép-európai Akadémia (CEA) és partnerei, többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közösen szervezték, az egyetem jogi karának helyiségeit ajánlotta fel a konferencia helyszínéül.
A fent említett szervezők mellett a rendezvény társszervezői között szerepelt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet és a Közép-európai Összehasonlító Jogi Egyesület. Maga a konferencia a Közép-európai Akadémia kiemelt projektje, a Közép-európai Professzori Hálózat keretében került megrendezésre. A konferenciát Zombory Katarzyna, a Közép-európai Akadémia munkatársa nyitotta meg, aki a konferencia első panelbeszélgetésének elnöke és moderátora volt. Köszöntötte a résztvevőket és bemutatta a rendezvény társszervezőit, majd átadta a szót Szilágyi János Ede professzornak.
Szilágyi professzor úr köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, majd köszönetet mondott a kutatócsoport tagjainak és a rendezvény szervezőinek. Mielőtt rátért volna a CEA tevékenységének bemutatására, kiemelte a konferencia témájának fontosságát. Szilágyi professzor úr beszédét követően Zombory Katarzyna felkérte a kutatócsoport vezetőjét, Varga Zs. Andrást, hogy mutassa be a kutatócsoport tevékenységét. Miután megköszönte a CEA és a rendezvény szervezőinek munkáját, a professzor részletezte csoport kutatási fókuszát. Megemlítette, hogy a csoport célja a tagállamok alkotmányos és jogalkalmazási válaszainak megértése és összegzése az uniós jog fejlődésére. Szerinte a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az olyan témák, mint az uniós jog elsőbbsége, valamint az EUB és a tagállami alkotmánybíróságok közötti hatalmi viszonyok egyre inkább vita tárgyát képezik, ami indokolja az adott témával kapcsolatos kutatás szükségességét. Ezt követően bemutatta a kutatócsoport tagjait, munkatervüket, valamint a konferencia szempontjából legfontosabb európai normákat és esetjogot.
A konferencia Bertrand Mathieu gondolataival folytatódott, aki a Párizs I. Panthéon Sorbonne Egyetemről érkezett, és az európai és tagállami szintű alkotmányos értékekről beszélt. Megemlítette, hogy az európai értékek nagymértékben a nemzeti államok értékeiből származnak, és bár az EU is létrehozza saját értékeit, ezek törékennyé válhatnak, ha elszakadnak a nemzeti értékektől. Megemlítette azt is, hogy az európai jogban szereplő értékek gyakran tág fogalmak, amelyek nagyon különböző szabályokra utalhatnak attól függően, hogy ki értelmezi őket. A jogrendszerek közötti kapcsolatra rátérve megemlítette, hogy az uniós jog és a nemzeti jog között nincs egységes normahierarchia. Mathieu professzor úgy vélte, hogy ezt az összetett helyzetet a nemzeti és az uniós hatáskörök megállapodás útján történő meghatározásával kellene orvosolni. Végezetül elmondta, hogy bár a bíróságok párbeszéde fontos, a végső döntést ebben a kérdésben a politikai köröknek kell meghozniuk.
A panel következő előadója Alexander Graser volt a Regensburgi Egyetemről, aki összefoglalta a német szövetségi alkotmánybíróságnak az európai joggal kapcsolatos álláspontját. Azzal kezdte, hogy 1992-ig a német alkotmány alig biztosított alapot az olyan nemzetek feletti kezdeményezésekhez, mint az EU, és a Bonnban elfogadott német alaptörvény „örökkévalósági záradékát“ széles körben az európai integráció korlátjának tekintették. Ezzel összhangban a német Alkotmánybíróság viszonylag gyakran tette alkotmányos vizsgálat tárgyává az EU intézkedéseit, de csak egyszer fordult elő, hogy egy uniós aktust jogsértőnek nyilvánított, és azóta visszatért a korábbi álláspontjához, vagyis bár a német Alkotmánybíróságnagyon is szívesen értékeli az uniós normákat, sokkal visszafogottabban vállal nyílt konfliktusokat vele. A professzor ezután megjegyezte, hogy bár a német akadémiai körök a jelek szerint egyetértenek azzal, hogy az európai integrációnak vannak bizonyos korlátai, a legtöbb tagjuk nem hajlik az Alkotmánybíróság aktivistább megközelítése felé az EU-val szemben. Előadását azzal zárta, hogy az alkotmányos identitás fogalma nem archetipikus a német alkotmányjogban, és az Alkotmánybíróság tevékenysége inkább az uniós jog fejlődésének felügyeletére és befolyásolására irányul az EUB-nak küldött jelzéseken keresztül.
A panel Michal Petr előadásával folytatódott, aki az olmützi Palacký Egyetemről mutatta be a cseh alkotmánybíróság és az uniós jog kapcsolatát. Tisztázta, hogy bár az alkotmányos identitás kérdéséről nem sokat beszélnek az országban, az Alkotmánybíróság kiterjedt gyakorlatot alakított ki az alkotmány úgynevezett „anyagi magjának” védelmében, jelezve annak védelmét az EU tevékenységével kapcsolatban is (Pl. ÚS 50/04). Egy másik határozatában az Alkotmánybíróság még tovább ment, és megállapította, hogy az EUB ultra vires járt el az adott ügyben, mivel tévesen alkalmazta az európai jogot ott, ahol nem kellett volna (Pl. ÚS 5/12). Ennek ellenére Petr professzor megemlítette, hogy általában véve a cseh Alkotmánybíróság gyakorlata nagyon is Európa-párti, ami megfigyelhető más döntéseiből, például az európai elfogatóparancs (Pl. ÚS 66/04) vagy a lisszaboni (Pl. ÚS 29/09 és Pl.ÚS 19/08) ügyekből.
A konferencia első panelbeszélgetése Petar Bačić, a spliti egyetem professzorának előadásával zárult, aki a horvát alkotmányos identitásról beszélt európai kontextusban. Bačić professzor a horvát alkotmány általános ismertetésével kezdte előadását, majd részletesebben kitért a 2010-es módosításokra, amelyek lehetővé tették az ország uniós csatlakozását. Az alkotmány vonatkozó cikkelyeit az uniós tagság szempontjából is bemutatta. Előadásának második részében Bačić professzor úr bemutatta a horvát alkotmánybíróság vonatkozó esetjogát. Itt megemlítette az U-VIIR-1158/2015. számú határozatot, amelyben az Alkotmánybíróság többek között a horvát alkotmány elsőbbségét állapította meg az uniós joggal szemben. Megemlítette továbbá az uniós tevékenységek lehetséges korlátozását, amely az Alkotmánybíróság véleményéből ered, miszerint a strukturális alkotmányos elvek megsemmisítése vagy módosítása a horvát állam jelenlegi formájában való fennmaradását veszélyeztetné.
A második panel nyitóelőadását Berkes Lilla és Varga Zs. András tartották, és a magyar Alkotmánybíróságnak az EU tevékenységéhez való hozzáállásának áttekintésével foglalkoztak. Az előadás első részében Berkes professzor asszony bemutatta az Alkotmánybíróság tevékenységét az 1949-es alkotmány hatályban lévő időszakában. Megemlítette a 2002-es integrációs klauzulát, amely bevezette a közös hatáskörgyakorlás fogalmát. Hangsúlyozta azonban, hogy az Alkotmányba nem került be rendelkezés az uniós jogra vonatkozóan, így az uniós jog elsőbbségének kérdése alkotmányos szinten megoldatlan maradt. Berkes professzor azt is kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság ebben az időszakban elkerülte az elsőbbséggel kapcsolatos kérdések megválaszolását, valamint a „szuverenitás” szó használatát.
Varga Zs. András professzor az új magyar alaptörvény 2011-es elfogadása utáni időszakkal folytatta az előadást. A vizsgált téma szempontjából két fontos alkotmánybírósági döntést említett. Az első a 22/2016 (XII. 5.) AB határozat volt, amelyben az Alkotmánybíróság magához ragadta azt a jogát, hogy vizsgálja, hogy az EU-val közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, és más alapvető jogokat, Magyarország történeti alkotmányon alapuló szuverenitását és identitását. A második említett ügy a 32/2021 (XII. 20.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szuverenitás megszilárdításáért folytatott küzdelmet meghatározó dokumentumokban felsorolt népesség, nyelv, történelem és kulturális hagyományok elemei – mint történelmi alkotmányunk vívmányai – az ország alkotmányos önazonosságának részét képezik, és az Alkotmánybíróság feladata, hogy mindezekre alapozva a megosztott hatáskörök gyakorlásának határokat szabjon, és biztosítsa Magyarország rendelkezési jogának gyakorlását. Erre azonban csak kivételesen kerülhet sor, ha a megosztott hatáskörök gyakorlása hiányos, azaz ha az Európai Unió intézményei a rájuk ruházott hatásköröket nyilvánvalóan nem gyakorolják, vagy ha a megosztott hatáskörök gyakorlása csak felszínes oly módon, hogy az nyilvánvalóan nem biztosítja az uniós jog hatékony végrehajtását.
A következő előadó Aleksander Stępkowski professzor volt a Varsói Egyetemről, aki az alkotmányos identitásról beszélt a lengyel Alkotmánybíróság értelmezésében, valamint annak a szuverenitás átruházásának korlátaihoz való viszonyáról. Ezzel kapcsolatban megemlítette a lengyel Alkotmánybíróság K 32/09. számú ítéletét, amelyben a bíróság kimondta, hogy az EU-hoz való csatlakozás a nemzeti szuverenitás korlátozását, de nem feladását jelenti, és hogy az alkotmányos identitás fogalma a lengyel állam bizonyos kompetenciáit (például az államiság, a demokrácia vagy a jogállamiság területén) át nem ruházhatóvá teszi. A második ítélet, amelyet megemlítettek, a K3/21. számú ügyben nemrégiben hozott döntés volt, amely kimondta a Szerződés egyes rendelkezéseinek a lengyel alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségét.
A konferencia második panelje Marieta Safta professzorasszony előadásával folytatódott, aki a Iași-i Alexandru Ioan Cuza Egyetemről érkezett, és Tudorel Toader professzorral közösen végzett kutatását mutatta be. Előadásában a román alkotmányos identitás elméleti és gyakorlati aspektusairól beszélt. Miután bemutatta az uniós jog román jogrendszerbe való beépítésének általános kérdéseit, megemlítette, hogy a román alkotmánybíróság szerint a közösségi vívmányok köztes helyzetben vannak az alkotmány és más törvények között (148/2003. sz. határozat). Az alkotmányos identitás és a hatáskörök EU-ra történő átruházásának kérdésével kapcsolatban Safta professzor a román Alkotmánybíróság több határozatát is ismertette, amelyekben a román Alkotmánybíróság megállapította, hogy a csatlakozásból eredő kötelezettségek teljesítésének van egy alkotmányos korlátja, amely a bíróság által „nemzeti alkotmányos identitásnak“ minősített kérdésben jut kifejezésre (887/2015. sz. határozat, 682/2018. sz. határozat), valamint hogy a tagállamok fenntartják azokat a hatásköröket, amelyek alkotmányos identitásuk megőrzéséhez hozzátartoznak (683/2012. sz. határozat).
A konferencia következő résztvevője Giacinto della Cananea volt a milánói Bocconi Egyetemről, aki az olaszországi belső jog és az Európai Unió jogrendje közötti kapcsolatot mutatta be. Megemlítette, hogy az olasz alkotmánybíróság kezdetben vonakodott fenntartások nélkül elfogadni az uniós jog elsőbbségének elvét, ami megfigyelhető volt például az 1973-as Frontini-ügyben, ahol kimondta, hogy az EK-jog elsőbbségének olyan korlátokat kell szabni, amelyek lehetővé teszik a nemzeti alkotmányos rend alapelveinek megőrzését. Ahogy azonban a professzor úr kifejtette, ez az álláspont a következő évtizedek során fokozatosan felülvizsgálódott, és végül az európai jog elsőbbségének erős jogi alapja alakult ki, bár az Alkotmánybíróság továbbra is eltökéltnek tűnik a nemzeti jogrend alapelveinek védelmében. Megemlített egy sor előzetes hivatkozást is, amelyek révén kialakult az a nézet, hogy az olasz alkotmányos hagyományokat a közös (európai) hagyományokkal összhangban kell látni. Hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy Olaszország az Európai Unió alapító tagja, alapvető jelentőséggel bír az olasz nemzeti identitás meghatározásában. Előadásának záró részében della Cananea professzor annak a véleményének adott hangot, hogy az olaszországi alkotmányjogászok többsége szerint az olasz és az európai identitás értelmezésének egymással összhangban kell történnie, ami biztosítja, hogy a valós konfliktusok lehetősége e tekintetben alacsony maradjon.
A konferencia utolsó előadója Alena Krunková volt a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetemről. Megemlítette, hogy a szlovák Alkotmánybíróságnak nincs olyan döntése, amely a konferencia témája szempontjából annyira releváns lenne, mint a német, cseh vagy lengyel alkotmánybíróság fent említett döntései. Ehelyett a szlovák köztársaság alkotmányos fejlődésének releváns eseményeire összpontosított, és röviden bemutatta a szlovák alkotmány vonatkozó rendelkezéseit. Később Krunková professzor asszony áttért az ország Európai Unióhoz való csatlakozásának folyamatára, ismertette a tagság lehetővé tétele érdekében elfogadott módosításokat, és rövid áttekintést adott a szlovák állam és az Európai Unió szervei közötti intézményes együttműködés keretében végzett tevékenységekről.
Krunková professzor előadása után Szilágyi professzor teret adott a hallgatóság kérdéseinek. A rövid, de élénk, szinte valamennyi előadó részvételével zajló vita után Varga Zs. professzor úr megköszönte a résztvevőknek és a közönségnek a jelenlétet, és bezárta a konferenciát.
