Bemutatkozás

Szlovákiai magyar vagyok és szlovák nyelven végeztem a jogot Pozsonyban. Nem szakadtam el a magyar gyökerektől, ugyanis Pozsonyban kollégista voltam a magyar szakkollégiumban. Itt diákönkormányzatunk volt, mindenféle előadásokat, programokat szerveztünk és közönséget építettünk. Egy másik diákklubban is részt vettem, így közel maradtam a gyökereimhez.

Hogy talált meg téged a Junior Program?

Úgy talált meg ez a lehetőség, hogy a témavezetőm, az associate professor, beajánlott a programba. Nem tudtam, mire számítsak, de belevágtam, mert szeretek tanulni és Budapest is vonzó volt, ugyanis itt élnek barátaim és maga a város egy metropolisz.
Az volt a vágyam, hogy itt is kiépíthessem azt a közeget, ami nekem fontos, illetve szakmailag is szerettem volna minél több emberrel együttműködni, ez már az elején is sokat jelentett a számomra.

A jog milyen irányában szereztél eddig tapasztalatokat?

Pozsonyban európai joggal foglalkoztam. A diplomamunkámat az otthonszülésekről írtam, a medical law témában, ezt is vittem tovább. Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkapott téma lesz majd az otthonszülés, de a szakkollégiumban is előadtam anno, illetve egy felvidéki magyar diákfesztiválon is szerveztem egy előadást a témában, egy dúlával, egy egészségügyi dolgozóval és egy jogásszal kiegészítve, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.

Milyen volt a jelentkezési folyamat?

Nem volt nehéz, sőt. Az itteni mentorom nagyon sokat segített. Gyakran telefonáltunk, ha bármilyen kérdésem volt, írhattam neki. Tanácsokkal látott el és segített, hogy mit tegyek bele a motivációs levelembe, stb. Így adtam le az anyagomat. A szóbeli felvételi miatt izgultam, igyekeztem szakmailag jól felkészülni, és azt vettem észre, hogy annak külön örültek, hogy belevittem a személyes véleményemet is. Kérdezték azt is, hogy miként képzelem el a szakmai jövőmet, a pesti életemet… Csak önmagamat kellett adni.

Voltak előzetesen aggályaid, aggodalmaid?

Igen, voltak. Nem tudtam, hogy ez az akadémikus közeg vajon milyen lesz? Elsőéves PhD hallgatóként nem voltam biztos benne, hogy megfelelően fel tudok-e készülni az előttem álló kihívásokra, meg tudom-e tanulni a kötelező irodalmat, és őszintén szólva cikkeket sem írtam még azelőtt tudományos témákban… És nem tudtam, hogy megfelelően kvalifikált vagyok-e ehhez a lépcsőfokhoz. A közeg viszont nagyon befogadó volt, és megnyugtattak, hogy azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és fejlődjünk (így például a jó publikációs készség elsajátítását is), s ehhez minden lépésünket támogatják. Nem kell félni a hibáktól sem.

Milyen Budapesten élni?

Nekem nagyon könnyű dolgom volt, mert már voltak itt kapcsolataim, így össze is költöztem otthoni (Felvidéki) ismerőseimmel Budapesten. Az interneten kerestünk albérletet és könnyen találtunk is. Most költözni fogok ugyan, de nem lesz nehéz dolgom, mert egy kollégámmal költözünk össze. Akinek kell segítség, annak szívesen segít a CEA is.
Nagyon szeretem a várost. Pozsony picike főváros, itt viszont sokféle lehetőség adott. Igyekszem kihasználni ezeket, de őszontén szólva már az is nagy élmény, ha sétálok a CEA-hoz, és élvezem az épületeket, a hangulatot. Ha csendre vágyom, akkor hazamegyek, de bírom a nyüzsgést.

Van-e konkrét akadémiai célod?

Nálam még nem kiforrt a dolog, mert eléggé nyitott személyiség vagyok és sok minden érdekel. Egyrészről az ügyvédi pálya nagyon izgalmasnak tűnik, így az feltétlenül érdekel. Másrészt így, hogy belecsöppentem a CEA világába, azt is érzem, hogy a pedagógiai irány is jó lehetne, és maradnék ebben az akadémiai közegben. A diákok és a professzorok együttműködése is vonzó, nagyon sok kooperáció és érdekes kutatás van. Még nem mondtam le az ügyvédkedésről, de az biztos, hogy a Junior Program adott egy olyan betekintést, amely mentén szintén el tudnám képzelni a további szakmai életemet.

A CEA hogyan támogat a céljaid elérésében?

Nagyon sok szabadságot kapunk, és abszolút figyelembe veszik az egyéni kívánságokat, célokat. Mindig vannak különböző kutatói munkacsoportok, és el tudom képzelni, hogy a családjogi vagy az egészségügyi jogi platformon részt vegyek. Nagyon sok szerteágazó területről van szó, így mindenféle professzorokkal is találkozunk, akik nagyon készségesek egyébként.
Nagy teret adnak arra, hogy fókuszálhassunk a saját területünkre, illetve abban is támogatnak, ha külföldi egyetemekkel állunk kapcsolatban.

Kinek ajánlanád a CEA Junior Programját?

Annak, aki nem rest tanulni. Aki szeret olvasni, kutatni, teljesíteni. A program a tudományos karrierépítés egy fontos állomása lehet, a szakmai előmenetel szempontjából komoly és hasznos lépcsőfokokkal.
Ha valaki úgy érzi, hogy nyitott az új dolgokra és a kihívásokra, s meghosszabbítaná a diákéletét, annak teljes mértékben tudom javasolni a programot.

Változtatnál valamin?

Nem igazán tudok ilyet mondani. Ami esetleg adminisztratív oldalról picit nehezebben ment, mert még új az intézet, az is időközben már változott.

Mi volt eddig a legjobb élményed?

Annyi minden kavarog most bennem, nehéz erre válaszolni. Én közösségi ember vagyok, ezért a munkaközösség nekem nagyon sokat számít. Úgy gondolom, hogy a mostani nyílt nap meghatározó élmény volt, ahol már mi mutattuk be az intézetet és a feladatainkat az érdeklődő junioroknak. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, hogy milyen karizmatikus csapat vagyunk, s ezt persze fontos visszaigazolásként éltük meg. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is, és ez érezhető volt a nyílt napon az idegenek számára is.

Mit üzennél a leendő junioroknak?

Ne félj kérdezni, mert mindig kapsz választ. Itt egy nagyon szuper és toleráns közeg vár!