A vallási szimbólumok közszférában való jelenlétéről szóló vitát gyakran érzelmi intenzitás jellemzi, ami tükrözi a társadalom hozzáállását azokhoz az alapértékekhez, amelyekre az európai kultúra és civilizáció épül, és egyben tanúskodik számos európai nemzet keresztény identitásáról. Ez a vita különösen az utóbbi években egyre nagyobb lendületet vett, és kétségtelenül megfelelő strukturálást igényel, amelyben a jogi érvek hasznosnak bizonyulhatnak. 

A közép-európai államok történelmi, társadalmi és vallási tapasztalatai, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság védelmének nemzetközi és nemzetek feletti garanciái befolyásolták az egyes jogrendszerek sajátos megoldásait. A vallási szimbólumok közszférában való használata a magán- és közintézmények részéről általában nem ellenzett, jelentőségük gyakran túlmutat a vallási dimenzión (Horvátország, Csehország, Lengyelország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország). 

Ezért a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet által létrehozott kutatócsoport az összehasonlító jogi kutatások viszonylag széles perspektíváját fogadta el, amely a következő elemekből áll: (1) bevezetés: kutatási kör, módszertan, alapfogalmak; (2) a vallási jelképek közterületi jelenlétének történelmi, társadalmi, kulturális és politikai kontextusa: az állam 1989 utáni politikai átalakulása és annak hatása a lelkiismereti és vallási szabadság védelmére; (3) axiológiai és alkotmányos alapok: a vallási jelképek közterületi jelenlétével kapcsolatos értékek és elvek; (4) az állam és az egyház közötti kapcsolat modellje: általános elvek, az állam és a vallási egyesületek közötti együttműködés gyakorlata; (5) a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos garanciái: alapjai, alanyai, tárgyai, korlátai, védelmi eszközei; (6) az egyéb, egyetemesen kötelező jogforrások szerinti garanciák: a vallási meggyőződés vallási szimbólumok útján történő kinyilvánításának lehetőségének szubjektív és objektív terjedelme; (7) a vallási szimbólumok útján történő vallási megnyilvánulás korlátai: közhivatalok, iskolák és egyetemek, kórházak, munkahelyek, üzleti tevékenységek, internet, közösségi hálózatok; (8) a jogvédelem rendszere: bírói gyakorlat, esettanulmányok; (9) következtetések: következtetések de lege ferenda.