EN

Alkotmányos érvelés és alkotmányértelmezés

Zoltán J. Tóth | Elemzés egyes közép-kelet európai országokon
Vissza

Rövid bevezető gondolatok

Az alapjogok a modern alkotmányosság kialakulása óta egyre nagyobb jelentőségűek. A közép- és kelet-európai államok a koncentrált alkotmánybíráskodás harmadik generációs országaiként és az államszocializmus örökségét hátrahagyva a közelmúlt történelmének sajátosságaiból és a jogállamiság elve által vezérelt demokráciára való áttérés problémáiból adódó kihívásokkal szembesültek. Ezek lényegesen különböznek azoktól a problémáktól, amelyeket az első és második generációs alkotmánybíróságokkal rendelkező országoknak egykor meg kellett oldaniuk, bár sok közös pont van bennük. Az egyik ilyen közös pont az, hogy az új alkotmányokat (vagy a lényegüket tekintve újnak tekinthető alkotmányokat) jellemzően közvetlenül egy diktatórikus rendszer megszűnése után fogadták el, amely a korábbi helyzettel ellentétben már az emberi jogok széles körét biztosította. Ezekben az államokban mindenhol garantált volt e jogok érvényesülése, azonban az eltérő történelmi helyzetek eltérő válaszokat váltottak ki. 

Tovább olvasom

Kutatásunk kiindulópontja az a hipotézis, hogy a közép- és kelet-európai jogrendszerekben 1990 után létrehozott alkotmánybíróságok eltérő kontextusban, eltérő történelmi tapasztalatokkal, eltérő társadalmi és gazdasági körülmények, jogi és politikai feltételek között kezdték el érvényesíteni az alkotmányban rögzített emberi jogokat. Így ezek a rendszerek másként közelítették meg az alapvető jogokat, mint nyugat- és dél-európai társaik. Hipotézisünk az volt, hogy az alapjogvédelem sajátos közép- és kelet-európai rendszere fedezhető fel, az alapjogok értelmezésének sajátos, a közép- és kelet-európai országokra, de nem feltétlenül az európai alkotmányos hagyomány egészére jellemző rendszerével. Ez utóbbit nem a nyugat- vagy dél-európai országok alkotmánybíróságainak joggyakorlatán, hanem az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatán keresztül vizsgáltuk. Ez a vizsgálat lehetőséget adott az európai alkotmányos kultúra általános jellemzőinek feltárására (és ezek összehasonlítására a közép- és kelet-európai alkotmányos kultúra jellemzőivel), valamint az egyes közép- és kelet-európai országok sajátos jogi problémáinak értékelésére az EJEB gyakorlatának fényében. 

Az első fejezetben részletezett kutatási terv alapján egyrészt azt vártuk kutatásunktól, hogy fényt derítsen arra, hogy hipotézisünk helytálló-e, és hogy valóban létezik-e - legalábbis az alapjogok értelmezésének módszertana (azaz az anyagi jogi problémák megoldásának keretét képező eljárási-formális kérdések) tekintetében - egy sajátos közép- és kelet-európai alapjogi felfogás, és ha igen, az mennyiben különbözik az e régión kívüli országok közös európai alkotmányos hagyományától. Másrészt azt reméltük, hogy sikerül feltárnunk a különböző közép- és kelet-európai országok (konkrétan a hat vizsgált ország) alkotmányos joggyakorlata és alapjogértelmezése (és általánosabban az alkotmányos érvelés tipikus módozatai) közötti hasonlóságokat és különbségeket.

Kövessen minket ezeken a felületeken is:
Név: Közép-európai Akadémia

Rövid név: KEA

Adószám: 19359711-1-43

Közösségi adószám: HU19359711

Nyilvántartási száma: Oktatási Hivatal FNYF/419-4/2023

Székhely: 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14.
CEA Copyright © 2022
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram