Szlovákiai magyar vagyok és szlovák nyelven végeztem a jogot Pozsonyban. Nem szakadtam el a magyar gyökerektől, ugyanis Pozsonyban kollégista voltam a magyar szakkollégiumban. Itt diákönkormányzatunk volt, mindenféle előadásokat, programokat szerveztünk és közönséget építettünk. Egy másik diákklubban is részt vettem, így közel maradtam a gyökereimhez.
Úgy talált meg ez a lehetőség, hogy a témavezetőm, az associate professor, beajánlott a programba. Nem tudtam, mire számítsak, de belevágtam, mert szeretek tanulni és Budapest is vonzó volt, ugyanis itt élnek barátaim és maga a város egy metropolisz.
Az volt a vágyam, hogy itt is kiépíthessem azt a közeget, ami nekem fontos, illetve szakmailag is szerettem volna minél több emberrel együttműködni, ez már az elején is sokat jelentett a számomra.
Pozsonyban európai joggal foglalkoztam. A diplomamunkámat az otthonszülésekről írtam, a medical law témában, ezt is vittem tovább. Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkapott téma lesz majd az otthonszülés, de a szakkollégiumban is előadtam anno, illetve egy felvidéki magyar diákfesztiválon is szerveztem egy előadást a témában, egy dúlával, egy egészségügyi dolgozóval és egy jogásszal kiegészítve, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Nem volt nehéz, sőt. Az itteni mentorom nagyon sokat segített. Gyakran telefonáltunk, ha bármilyen kérdésem volt, írhattam neki. Tanácsokkal látott el és segített, hogy mit tegyek bele a motivációs levelembe, stb. Így adtam le az anyagomat. A szóbeli felvételi miatt izgultam, igyekeztem szakmailag jól felkészülni, és azt vettem észre, hogy annak külön örültek, hogy belevittem a személyes véleményemet is. Kérdezték azt is, hogy miként képzelem el a szakmai jövőmet, a pesti életemet… Csak önmagamat kellett adni.
Igen, voltak. Nem tudtam, hogy ez az akadémikus közeg vajon milyen lesz? Elsőéves PhD hallgatóként nem voltam biztos benne, hogy megfelelően fel tudok-e készülni az előttem álló kihívásokra, meg tudom-e tanulni a kötelező irodalmat, és őszintén szólva cikkeket sem írtam még azelőtt tudományos témákban… És nem tudtam, hogy megfelelően kvalifikált vagyok-e ehhez a lépcsőfokhoz. A közeg viszont nagyon befogadó volt, és megnyugtattak, hogy azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és fejlődjünk (így például a jó publikációs készség elsajátítását is), s ehhez minden lépésünket támogatják. Nem kell félni a hibáktól sem.
Nekem nagyon könnyű dolgom volt, mert már voltak itt kapcsolataim, így össze is költöztem otthoni (Felvidéki) ismerőseimmel Budapesten. Az interneten kerestünk albérletet és könnyen találtunk is. Most költözni fogok ugyan, de nem lesz nehéz dolgom, mert egy kollégámmal költözünk össze. Akinek kell segítség, annak szívesen segít a CEA is.
Nagyon szeretem a várost. Pozsony picike főváros, itt viszont sokféle lehetőség adott. Igyekszem kihasználni ezeket, de őszontén szólva már az is nagy élmény, ha sétálok a CEA-hoz, és élvezem az épületeket, a hangulatot. Ha csendre vágyom, akkor hazamegyek, de bírom a nyüzsgést.
Nálam még nem kiforrt a dolog, mert eléggé nyitott személyiség vagyok és sok minden érdekel. Egyrészről az ügyvédi pálya nagyon izgalmasnak tűnik, így az feltétlenül érdekel. Másrészt így, hogy belecsöppentem a CEA világába, azt is érzem, hogy a pedagógiai irány is jó lehetne, és maradnék ebben az akadémiai közegben. A diákok és a professzorok együttműködése is vonzó, nagyon sok kooperáció és érdekes kutatás van. Még nem mondtam le az ügyvédkedésről, de az biztos, hogy a Junior Program adott egy olyan betekintést, amely mentén szintén el tudnám képzelni a további szakmai életemet.
Nagyon sok szabadságot kapunk, és abszolút figyelembe veszik az egyéni kívánságokat, célokat. Mindig vannak különböző kutatói munkacsoportok, és el tudom képzelni, hogy a családjogi vagy az egészségügyi jogi platformon részt vegyek. Nagyon sok szerteágazó területről van szó, így mindenféle professzorokkal is találkozunk, akik nagyon készségesek egyébként.
Nagy teret adnak arra, hogy fókuszálhassunk a saját területünkre, illetve abban is támogatnak, ha külföldi egyetemekkel állunk kapcsolatban.
Annak, aki nem rest tanulni. Aki szeret olvasni, kutatni, teljesíteni. A program a tudományos karrierépítés egy fontos állomása lehet, a szakmai előmenetel szempontjából komoly és hasznos lépcsőfokokkal.
Ha valaki úgy érzi, hogy nyitott az új dolgokra és a kihívásokra, s meghosszabbítaná a diákéletét, annak teljes mértékben tudom javasolni a programot.
Nem igazán tudok ilyet mondani. Ami esetleg adminisztratív oldalról picit nehezebben ment, mert még új az intézet, az is időközben már változott.
Annyi minden kavarog most bennem, nehéz erre válaszolni. Én közösségi ember vagyok, ezért a munkaközösség nekem nagyon sokat számít. Úgy gondolom, hogy a mostani nyílt nap meghatározó élmény volt, ahol már mi mutattuk be az intézetet és a feladatainkat az érdeklődő junioroknak. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, hogy milyen karizmatikus csapat vagyunk, s ezt persze fontos visszaigazolásként éltük meg. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is, és ez érezhető volt a nyílt napon az idegenek számára is.
Ne félj kérdezni, mert mindig kapsz választ. Itt egy nagyon szuper és toleráns közeg vár!
Szerbiából származom, és Újvidéken végeztem a jogot. Ezt követően mesterdiplomát szereztem. Most PhD-hallgatóként vagyok itt. A diploma megszerzése után két évig egy ügyvédi irodában dolgoztam, majd letettem az ügyvédi vizsgát. Ekkor jöttem rá, hogy folytatni akarom a tudományos munkát, és úgy döntöttem, hogy jelentkezem erre a programra.
Néhány nappal az ügyvédi vizsgám előtt volt, és nagyon szomorú voltam, hogy befejezem a tanulmányaimat, mert nagyon szeretek tanulni. Valahogy sajnáltam, hogy vége az egyetemen töltött időmnek. De szerencsére az egyik legjobb barátom pont akkor hívott fel: az édesapja professzor az Újvidéki Egyetemen, és ő javasolta, hogy csatlakozzak ehhez a programhoz. Miután minden információt megszereztem a CEA-ról, úgy döntöttem, hogy belevágok.
A jelentkezési folyamat nem volt se könnyű, se nehéz. Teljesen megoldható volt a jelentkezésre való felkészülés. Meg kellett írnom egy önéletrajzot és egy kísérőlevelet, és a szakdolgozatomról is kellett beszámolni.
A témát a témavezetőm javasolta nekem. Mivel tanulmányaim során már foglalkoztam vele, kézenfekvő választás volt számomra, és azóta nagyon jól belejöttem és élvezem a vele való munkát. A fogyasztók jogairól szól és azokról az esetekről, amikor azok nem megfelelőek. Például ha vásárolsz valamit a boltban vagy az interneten, és látod, hogy a termék sérült vagy nem működik, mit tehetsz? Az EU-ban két irányelv van, és én úgy döntöttem, hogy a közép-európai piacról írok. A munkám elsősorban összehasonlító jellegű.
Az egyetlen aggodalmam a szállás volt. Nem beszélek magyarul, és nem voltam biztos benne, hogy hogyan fogok szállást találni. Szerencsére az intézet küldött javaslatokat, és két nap alatt találtam lakást.
Ez nem egy szokványos foglalkoztatási munka. Sokat olvasunk, írunk, tartalmat készítünk, próbálunk konferenciákat szervezni meg ilyenek. Sok konferencián veszünk részt, amit nagyon szeretek, mert vendégeink igazán inspirálóak és elgondolkodtatóak tudnak lenni. A munka szerintem olyan, amilyennek lennie kell. Mindig van elég időm arra is, hogy a szakdolgozatomon dolgozzak, ez tényleg jól szervezett minden. Úgy érzem, hogy jókor, jó helyen vagyok.
Talán nem én vagyok a megfelelő válaszadó erre a kérdésre, mert nem vagyok egy tipikus turista. Nagyon szeretem a várost, de én azért érzem jól magam itt, mert jól érzem magam az intézeten. Mondhatni, hogy akkor vagyok igazán jól, ha ezek között az emberek között vagyok és a CEA-n dolgozom, mert nagyon élvezem a munkát, amit végzünk, és az összes programot, amin részt veszünk. Valószínűleg más az életfilozófiám, de szinte minden hellyel kapcsolatosan érzek így, nem csak Budapesttel: az emberek és a mindennapjaim határozzák meg, hogyan érzek egy hely iránt. A sivatagban is jól érezném magam, ha a megfelelő emberek lennének ott... De Budapest tényleg szép, gyönyörű és vendégszerető.
Rendkívül élvezem a különleges előadásokat és minden olyan lehetőséget, amikor kifejthetjük a véleményünket. Az írást is élvezem.
Azoknak a fiataloknak ajánlanám, akik szeretnek tanulni és írni.
A programmal kapcsolatban nem változtatnék semmin, viszont jó lenne, ha az érkezés után azonnal kapnék egészségbiztosítást, nem csak egy évvel később. De ez nem a program felelőssége, hanem az ország jogszabályaitól függ.
Volt egy konferenciánk, amelyet Aleksander Stępkowski, a lengyel Legfelsőbb Bíróság bírája tartott. A kétnapos konferenciát Miskolcon és Budapesten, napi 4 órában tartottak. Különböző témákról, többek között jogról, vallásról, filozófiáról és szociológiáról volt szó. Több nézőpontból vizsgáltuk meg ezeket a témákat. Nagyon érdekesnek találtam a konferenciát, és nagyon élveztem minden percét. Inspiráló és elgondolkodtató volt. A másik igazán jó emlékem, amikor Vladan Petrov szerb alkotmánybíró tartott egy nagyon érdekes előadást.
Tanuljatok, dolgozzatok keményen, és minden a helyére kerül.
Felvidéki, 29 éves magyar vagyok, magyar iskolába jártam, magyar az anyanyelvem.
A pozsonyi Comenius Egyetemen végeztem jogi tanulmányaimat alap- és mesterfokozaton is.
Miközben végeztem a doktoranduszi képzésemet a Páneurópai Egyetemen, felmerült a CEA Junior Programja mint lehetőség. Mivel mindig is szerettem tanulni és tanítani is, azonnal érdekelt a lehetőség. Megismerkedtem a pozsonyi dékán asszonnyal is, aki a CEA Professzori Hálózat egyik kutatója. Tudta, hogy engem érdekel ez a téma és a komparatív jog, így az ő javaslatára kerültem ide.
Közben nem szakítottam meg a kapcsolatot a pozsonyi egyetemmel sem: csütörtökönként utazok Pozsonyba, hogy az ottani egyetemen nemzetközi jogot és nemzetközi kapcsolatokat taníthassak.
Áprilisban jelentkezett nálam a dékán asszony, hogy létezik egy ilyen lehetőség. Tudta, hogy augusztusban fogom megvédeni a disszertációmat, így feltételezte, hogy szabad leszek és hogy érdekelhet engem ez az ösztöndíj. Sietni kellett a dokumentumokkal, ezért gyorsan az “oltás tematikát” választottam témának, de megnyugtattak, hogy a változtatás lehetősége adott, így ezzel éltem később - a háborús büntetőjoggal foglalkozom és ezt a munkát akartam folytatni.
Miközben vártam a visszajelzésre, rendszeresen kommunikált az Akadémia az irányomba, majd meghívtak egy személyes interjúra is. Augusztusban volt egy nyílt nap Budapesten, ahol röviden betekintést nyerhettem az Akadémia életébe, a képzési tematikába, s persze ízelítőt kaptunk a program helyszínét jelentő budapesti életből is. Szeptemberben került sor az első nagy találkozásra a felvételt nyert junior hallgatókkal egy gólyatábor formájában, ahol sokat beszélgettünk, főztünk, s megismertük az egyetem helyszínét is, Miskolcot. Egy héttel ezután már kezdődött is a munka.
Amikor jelentkeztem a programba, együtt éltem a párommal Pozsonyban, aki nem volt nagyon elragadtatva a gondolattól, hogy most négy évre Budapestre költözöm. De tudta, hogy egyszer a habilitációmat is meg szeretném csinálni, és a CEA ehhez a következő logikus lépés volt számomra.
Ezért támogatott, és elkezdtem albérletet keresni Budapesten. Most pedig hétfőtől csütörtökig budapesti lakos vagyok, péntektől vasárnapig pedig pozsonyi. Megoldható, kicsit féltem eleinte a dologtól, de hozzászoktam. A négy év után majd eldöntjük, hogy hol fogunk letelepedni.
Az akadémia több lakás lehetőséget, ajánlatot is küldött számunkra, de végül nem vettem igénybe a segítséget, mert ezt önállóan is könnyű volt intézni. De ha valakinek kell ebben támogatás, akkor ebben is számíthat a támogatásra.
Több lehetőséget látok a CEA-n belül, mivel sok egyetemmel együttműködik.
A pozsonyi doktoranduszi képzés is nagyon jó volt, minden képzésnek megvan a maga erőssége. De itt számos rangos akadémikus személlyel találkozhatok, alkotmánybírókkal, legfelső bíróságon dolgozó személyekkel – amit óriási lehetőségnek gondolok.
Maga a kutatóintézet is nagyon érdekes munkát végez. Annyira tetszik, hogy ha adott lenne a lehetőség a 4 év képzés után itt maradni, biztosan velük folytatnám a munkát. Sajnálnám otthagyni a pozsonyi egyetemet, de bízom benne, hogy akkor is tudnám tartani velük a kapcsolatot, ahogyan most is, és nem bánnám, ha Budapestre hozna minket az élet.
Már a programra jelentkezés során tájékoztattak minket, hogy esetenként mennünk kell Miskolcra konferenciákra, előadásokra. Ez volt az egyik aggodalmam, hogy össze tudom-e hozni a Budapest-Pozsony-Miskolc háromszöget. Mondhatom, megoldódott, mert nem kell túl gyakran Miskolcra járnunk, így a kapcsolattartás az ottani egyetemmel nem vesz el sok időt és energiát - gyakran online tartjuk a kapcsolatot. Hála a modern technológiai megoldásoknak már szinte minden lehetséges.
Szerencsére a vezetőség is nyitott és kompromisszumképes, így a nehezebben összeegyeztethető helyzeteket is sikerült megnyugtatóan összehangolni és menedzselni.
Többfajta napunk van. Vannak konferencianapok, amikor a professzori hálózaton belül dolgozunk vagy pl. valamilyen egyetemen konferencián veszünk részt. Ilyenkor tanulunk valami újat, beszélgetünk a professzorokkal – én ezeket a napokat kifejezetten élvezem. Más napokon irodai munkát végzünk. Ilyenkor együttműködünk a többi kollégával, ha pl. konferencia lesz, akkor az akörüli szervezésben segítünk. Van, hogy e-maileken keresztül segítünk az ügyek intézésében, az adminisztratív feladatokban, illetve a konferenciák megszervezésében. Gyakran írunk cikkeket vagy felkészülünk a tanításra, tanulunk és természetesen kutatunk is.
A cikkírás és publikálás egy lényeges része a feladatkörnek, mert igyekszünk minél szélesebb körben minél több, a komparatív jogot érintő tartalmat létrehozni.
Minden esetben tudományos, akadémikus munkáink, feladataink vannak.
Én eddig nemzetközi humanitárius háborús joggal foglalkoztam. Most a témám nemzetközi bűntetőjogi, azon belül a kínzás témáját járom körbe. Rengeteg aspektusa van, pl. pszichológiai, ezért is érdekes a számomra. Ami a CEA-t illeti, ők mindenben támogatnak, amit csak kitalálok. A disszertációmat például, amit anno Pozsonyban írtam, azt a CEA örömmel publikálta angol nyelven, ami hatalmas dolog számomra.
Szóval mindenben segítenek, ami a szakmai fejlődésemet segíti, és mindenben, amit ehhez kitalálok, például arra is odafigyelnek, hogy sok hasznos input érjen, így konferenciát szerveznek bűntetőjogi témában vagy volt egy nemzetközi bűntetőjogi nyári iskola Thessalonikiben, az ezeken való részvételben is maximálisan támogatnak.
Tudok párhuzamosan kutatni az itteni feladataim mellett, s ami külön nagy segítség, hogy a vezetőség is igyekszik úgy formálni a feladatokat és megszervezni a munkát, hogy mindenki a saját témájával is tudjon foglalkozni.
Így viszont konkrétan segítik is a kutatómunkámat, hiszen olyan környezetben, olyan szakmai hálózattal és olyan érdekes, a szakmában elismert emberekkel találkozhatok, ami enélkül a CEA-s Junior Program nélkül nem valósulna meg. A CEA ilyen szempontból is egy ugródeszka.
Én sajnos nem éltem a lehetőséggel, mert féltem, hogy a pozsonyi és az itteni munkám mellett ez már nem férne bele, de aki szeretne nyelvet tanulni, annak biztosít a CEA ingyen nyelvtanfolyamokat. Van, aki magyarul tanul, van, aki németül. Így azt gondolom, hogy a nyelvi tanulás is, a terminológia miatt, de más szempontok miatt is, hozzásegíti a juniorokat ahhoz, hogy elérjék céljaikat és megvalósíthassák kutatásaikat.
Én már ismertem Budapestet, hiszen magyar vagyok. Nagyvárosban nőttem fel, így szeretem ezt a hangulatot. Bármikor ki lehet menni a városba és mindent megtalál az ember, amihez éppen kedve van. Élet van, az biztos, lehet itt bulizni, vacsorázni, kávézni. A közlekedés is szuper. Én a város szélén szoktam hagyni a kocsit, így könnyen és gyorsan lehet közlekedni. Nagyon jól érzem magam Budapesten és az intézet is nagyon jó helyen van.
A napjaink nagyon kellemesen telnek. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is. Rengeteg közös programot szervezünk, kirándulunk, múzeumokba járunk, kiállításokat nézünk meg együtt.
Megkapjuk havonta az ösztöndíjat, és abból jól meg lehet élni. Ebből fizetjük a lakást meg a tömegközlekedést, illetve az élelmiszert, ilyesmit. Könyveket nem nekünk kell fizetni, valamint a nyári egyetemeket / konferenciákat és ahogy említettem, a nyelvtanulást is az intézet állja. Ami a munkával és a kutatással kapcsolatos, azt ők fizetik, csak a saját magándolgokat kell nekünk fedezni.
Kis, közeli célokat szoktam meghatározni magamnak. Ha véget ér az ösztöndíj, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy vagy az intézeten belül, vagy azon keresztül esetleg minisztériumban dolgoznék, itt Budapesten. Szeretnék a következő 5 éven belül docens lenni és bízom benne, hogy ez összejön. Messze célként pedig az akadémiai útvonalon szeretnék tovább haladni, kutatni. Én ebben érzem magam otthon, ebben szeretnék továbbmenni.
Olyanoknak javasolnám, akik jól érzik magukat az akadémiai életben, akik szeretik ezt a környezetet, akik szeretnek sokat olvasni, beszélgetni, a jogról tanulni. Vannak olyan kollégáim, akik eddig ügyvédi irodákban dolgoztak, és ők is nagyon jól érzik magukat a CEA-n.
Én azt érzem, hogy ez nem hogy akadály, hanem előny. Még újak vagyunk, és úgy bánnak velünk, mint az elsőszülöttekkel. Mindenben nagyon rugalmas mindenki, a hangulat kifejezetten jó és mindenben közösen keresünk megoldást. Én azt érzem, hogy az, hogy új az intézmény, az eddig csak jó nekünk.
A részvételünk az Oxford Debate-en Varsóban! Ott vitáztunk egy kis csapattal a magánélethez való jogról. Új barátokat szereztünk, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Illetve volt lehetőségem egy konferencia után Kovács Péterrel, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság bírójával beszélgetni, ami nekem nagyon szuper élmény volt és sokat jelentett.
Nem kell félni semmitől! A CEA egy ugródeszka a professzionális életbe. Ennyi lehetőséged a való életben ritkán adódik egyszerre, és kár lenne nem kihasználni ezeket a lehetőségeket.
Minden jog fenntartva | Adatvédelmi szabályzat és tájékoztatók | Impresszum | Szervezeti és működési rend
