Keresés
Close this search box.

„Több lehetőséget látok a CEA-n belül, mivel sok egyetemmel együttműködik”

Bemutatkozás

Felvidéki, 29 éves magyar vagyok, magyar iskolába jártam, magyar az anyanyelvem.
A pozsonyi Comenius Egyetemen végeztem jogi tanulmányaimat alap- és mesterfokozaton is.
Miközben végeztem a doktoranduszi képzésemet a Páneurópai Egyetemen, felmerült a CEA Junior Programja mint lehetőség. Mivel mindig is szerettem tanulni és tanítani is, azonnal érdekelt a lehetőség. Megismerkedtem a pozsonyi dékán asszonnyal is, aki a CEA Professzori Hálózat egyik kutatója. Tudta, hogy engem érdekel ez a téma és a komparatív jog, így az ő javaslatára kerültem ide.
Közben nem szakítottam meg a kapcsolatot a pozsonyi egyetemmel sem: csütörtökönként utazok Pozsonyba, hogy az ottani egyetemen nemzetközi jogot és nemzetközi kapcsolatokat taníthassak.

Milyen volt a jelentkezési folyamat?

Áprilisban jelentkezett nálam a dékán asszony, hogy létezik egy ilyen lehetőség. Tudta, hogy augusztusban fogom megvédeni a disszertációmat, így feltételezte, hogy szabad leszek és hogy érdekelhet engem ez az ösztöndíj. Sietni kellett a dokumentumokkal, ezért gyorsan az “oltás tematikát” választottam témának, de megnyugtattak, hogy a változtatás lehetősége adott, így ezzel éltem később – a háborús büntetőjoggal foglalkozom és ezt a munkát akartam folytatni.
Miközben vártam a visszajelzésre, rendszeresen kommunikált az Akadémia az irányomba, majd meghívtak egy személyes interjúra is. Augusztusban volt egy nyílt nap Budapesten, ahol röviden betekintést nyerhettem az Akadémia életébe, a képzési tematikába, s persze ízelítőt kaptunk a program helyszínét jelentő budapesti életből is. Szeptemberben került sor az első nagy találkozásra a felvételt nyert junior hallgatókkal egy gólyatábor formájában, ahol sokat beszélgettünk, főztünk, s megismertük az egyetem helyszínét is, Miskolcot. Egy héttel ezután már kezdődött is a munka.

Hogyan zajlott a költözés?

Amikor jelentkeztem a programba, együtt éltem a párommal Pozsonyban, aki nem volt nagyon elragadtatva a gondolattól, hogy most négy évre Budapestre költözöm. De tudta, hogy egyszer a habilitációmat is meg szeretném csinálni, és a CEA ehhez a következő logikus lépés volt számomra.
Ezért támogatott, és elkezdtem albérletet keresni Budapesten. Most pedig hétfőtől csütörtökig budapesti lakos vagyok, péntektől vasárnapig pedig pozsonyi. Megoldható, kicsit féltem eleinte a dologtól, de hozzászoktam. A négy év után majd eldöntjük, hogy hol fogunk letelepedni.
Az akadémia több lakás lehetőséget, ajánlatot is küldött számunkra, de végül nem vettem igénybe a segítséget, mert ezt önállóan is könnyű volt intézni. De ha valakinek kell ebben támogatás, akkor ebben is számíthat a támogatásra.

Hol látod magad pár éven belül és a CEA hogyan segít neked az odavezető úton?

Több lehetőséget látok a CEA-n belül, mivel sok egyetemmel együttműködik.
A pozsonyi doktoranduszi képzés is nagyon jó volt, minden képzésnek megvan a maga erőssége. De itt számos rangos akadémikus személlyel találkozhatok, alkotmánybírókkal, legfelső bíróságon dolgozó személyekkel – amit óriási lehetőségnek gondolok.
Maga a kutatóintézet is nagyon érdekes munkát végez. Annyira tetszik, hogy ha adott lenne a lehetőség a 4 év képzés után itt maradni, biztosan velük folytatnám a munkát. Sajnálnám otthagyni a pozsonyi egyetemet, de bízom benne, hogy akkor is tudnám tartani velük a kapcsolatot, ahogyan most is, és nem bánnám, ha Budapestre hozna minket az élet.

Volt-e valami, ami miatt aggódtál, mielőtt idejöttél?

Már a programra jelentkezés során tájékoztattak minket, hogy esetenként mennünk kell Miskolcra konferenciákra, előadásokra. Ez volt az egyik aggodalmam, hogy össze tudom-e hozni a Budapest-Pozsony-Miskolc háromszöget. Mondhatom, megoldódott, mert nem kell túl gyakran Miskolcra járnunk, így a kapcsolattartás az ottani egyetemmel nem vesz el sok időt és energiát – gyakran online tartjuk a kapcsolatot. Hála a modern technológiai megoldásoknak már szinte minden lehetséges.
Szerencsére a vezetőség is nyitott és kompromisszumképes, így a nehezebben összeegyeztethető helyzeteket is sikerült megnyugtatóan összehangolni és menedzselni.

Milyen a mindennapi élet az akadémián?

Többfajta napunk van. Vannak konferencianapok, amikor a professzori hálózaton belül dolgozunk vagy pl. valamilyen egyetemen konferencián veszünk részt. Ilyenkor tanulunk valami újat, beszélgetünk a professzorokkal – én ezeket a napokat kifejezetten élvezem. Más napokon irodai munkát végzünk. Ilyenkor együttműködünk a többi kollégával, ha pl. konferencia lesz, akkor az akörüli szervezésben segítünk. Van, hogy e-maileken keresztül segítünk az ügyek intézésében, az adminisztratív feladatokban, illetve a konferenciák megszervezésében. Gyakran írunk cikkeket vagy felkészülünk a tanításra, tanulunk és természetesen kutatunk is.
A cikkírás és publikálás egy lényeges része a feladatkörnek, mert igyekszünk minél szélesebb körben minél több, a komparatív jogot érintő tartalmat létrehozni.
Minden esetben tudományos, akadémikus munkáink, feladataink vannak.

Mennyire támogat a CEA szakmailag?

Én eddig nemzetközi humanitárius háborús joggal foglalkoztam. Most a témám nemzetközi bűntetőjogi, azon belül a kínzás témáját járom körbe. Rengeteg aspektusa van, pl. pszichológiai, ezért is érdekes a számomra. Ami a CEA-t illeti, ők mindenben támogatnak, amit csak kitalálok. A disszertációmat például, amit anno Pozsonyban írtam, azt a CEA örömmel publikálta angol nyelven, ami hatalmas dolog számomra.
Szóval mindenben segítenek, ami a szakmai fejlődésemet segíti, és mindenben, amit ehhez kitalálok, például arra is odafigyelnek, hogy sok hasznos input érjen, így konferenciát szerveznek bűntetőjogi témában vagy volt egy nemzetközi bűntetőjogi nyári iskola Thessalonikiben, az ezeken való részvételben is maximálisan támogatnak.

Hogyan tudsz még kutatni is?

Tudok párhuzamosan kutatni az itteni feladataim mellett, s ami külön nagy segítség, hogy a vezetőség is igyekszik úgy formálni a feladatokat és megszervezni a munkát, hogy mindenki a saját témájával is tudjon foglalkozni.
Így viszont konkrétan segítik is a kutatómunkámat, hiszen olyan környezetben, olyan szakmai hálózattal és olyan érdekes, a szakmában elismert emberekkel találkozhatok, ami enélkül a CEA-s Junior Program nélkül nem valósulna meg. A CEA ilyen szempontból is egy ugródeszka.

Milyen egyéb lehetőséget kínál a CEA?

Én sajnos nem éltem a lehetőséggel, mert féltem, hogy a pozsonyi és az itteni munkám mellett ez már nem férne bele, de aki szeretne nyelvet tanulni, annak biztosít a CEA ingyen nyelvtanfolyamokat. Van, aki magyarul tanul, van, aki németül. Így azt gondolom, hogy a nyelvi tanulás is, a terminológia miatt, de más szempontok miatt is, hozzásegíti a juniorokat ahhoz, hogy elérjék céljaikat és megvalósíthassák kutatásaikat.

Milyen Budapesten élni?

Én már ismertem Budapestet, hiszen magyar vagyok. Nagyvárosban nőttem fel, így szeretem ezt a hangulatot. Bármikor ki lehet menni a városba és mindent megtalál az ember, amihez éppen kedve van. Élet van, az biztos, lehet itt bulizni, vacsorázni, kávézni. A közlekedés is szuper. Én a város szélén szoktam hagyni a kocsit, így könnyen és gyorsan lehet közlekedni. Nagyon jól érzem magam Budapesten és az intézet is nagyon jó helyen van.
A napjaink nagyon kellemesen telnek. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is. Rengeteg közös programot szervezünk, kirándulunk, múzeumokba járunk, kiállításokat nézünk meg együtt.

Hol látod magad 5-10 év múlva?

Kis, közeli célokat szoktam meghatározni magamnak. Ha véget ér az ösztöndíj, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy vagy az intézeten belül, vagy azon keresztül esetleg minisztériumban dolgoznék, itt Budapesten. Szeretnék a következő 5 éven belül docens lenni és bízom benne, hogy ez összejön. Messze célként pedig az akadémiai útvonalon szeretnék tovább haladni, kutatni. Én ebben érzem magam otthon, ebben szeretnék továbbmenni.

Kinek javasolnád a CEA-s programot?

Olyanoknak javasolnám, akik jól érzik magukat az akadémiai életben, akik szeretik ezt a környezetet, akik szeretnek sokat olvasni, beszélgetni, a jogról tanulni. Vannak olyan kollégáim, akik eddig ügyvédi irodákban dolgoztak, és ők is nagyon jól érzik magukat a CEA-n.

Nem jelent hátrányt, hogy még ilyen fiatal az intézmény?

Én azt érzem, hogy ez nem hogy akadály, hanem előny. Még újak vagyunk, és úgy bánnak velünk, mint az elsőszülöttekkel. Mindenben nagyon rugalmas mindenki, a hangulat kifejezetten jó és mindenben közösen keresünk megoldást. Én azt érzem, hogy az, hogy új az intézmény, az eddig csak jó nekünk.

Mi volt számodra eddig a legjobb élmény a CEA-n?

A részvételünk az Oxford Debate-en Varsóban! Ott vitáztunk egy kis csapattal a magánélethez való jogról. Új barátokat szereztünk, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Illetve volt lehetőségem egy konferencia után Kovács Péterrel, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság bírójával beszélgetni, ami nekem nagyon szuper élmény volt és sokat jelentett.

Mit üzensz a leendő Junioroknak?

Nem kell félni semmitől! A CEA egy ugródeszka a professzionális életbe. Ennyi lehetőséged a való életben ritkán adódik egyszerre, és kár lenne nem kihasználni ezeket a lehetőségeket.

Rebecca (SK)

Kérjük, ossza meg cikkünket a kedvenc csatornáján, vagy küldje el ismerősk.

Facebook
X
LinkedIn
Scroll to Top