2023. július 7-én dr. Krajnyák Enikő, a Közép-európai Akadémia kutatója és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának PhD-hallgatója elnyerte a strasbourgi Nemzetközi Emberi Jogi Intézet – René Cassin Alapítvány összehasonlító emberi jogi diplomáját az Intézet által szervezett 2023. évi emberi jogi képzésen. Az Intézet évente világszinten azon kevés emberi jogi jogásznak adományozza a kiválósági diplomát, akik sikeresen teljesítettek egy háromfordulós versenyvizsgát emberi jogi bírákból, ENSZ-szakértőkből, és nemzetközi jogi professzorokból álló különböző vizsgabizottságok előtt. Az első forduló egy öt óra alatt teljesítendő esszé megírásából állt, a második forduló egy 24 óra alatt előkészítendő emberi jogi jogeset egy órás prenzentálásából, a harmadik pedig egy adott, véletlenszerűen kiválasztott nemzetközi közjogi téma megvitatásából épült fel.
Az idei évben a diplomát négy vizsgázó szerezte meg: burkinai, maláj, és mexikói díjazottak mellett Enikő egyedüli európaiként, a diploma 52 évre visszatekintő története során hatodik magyarként vehette azt át az Európai Parlament strasbourgi épületében. A diplomát Magyarországról először Prof. Dr. Kovács Péter, a Miskolci Egyetem korábbi egyetemi tanára és nemzetközi jogi tanszékének korábbi vezetője, jelenleg a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája szerezte meg 1984-ben, akinek korábbi témavezetettje, Dr. Raisz Anikó egyetemi docens asszony, Enikő PhD-témavezetője 2006-ban szintén a diploma díjazottjai között szerepelt.
Mind az ifjú kutatónak, mind témavezetőjének gratulálunk a szép sikerhez.
2022. december 13-án Budapesten nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek, amelynek témája az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok viszonya, illetve az ezeket meghatározó témák, köztük a szuverenitás és a tagállami alkotmányos identitás volt. A rendezvényt a Közép-európai Akadémia (CEA) és partnerei, többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közösen szervezték, az egyetem jogi karának helyiségeit ajánlotta fel a konferencia helyszínéül.
A fent említett szervezők mellett a rendezvény társszervezői között szerepelt a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet és a Közép-európai Összehasonlító Jogi Egyesület. Maga a konferencia a Közép-európai Akadémia kiemelt projektje, a Közép-európai Professzori Hálózat keretében került megrendezésre. A konferenciát Zombory Katarzyna, a Közép-európai Akadémia munkatársa nyitotta meg, aki a konferencia első panelbeszélgetésének elnöke és moderátora volt. Köszöntötte a résztvevőket és bemutatta a rendezvény társszervezőit, majd átadta a szót Szilágyi János Ede professzornak.
Szilágyi professzor úr köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, majd köszönetet mondott a kutatócsoport tagjainak és a rendezvény szervezőinek. Mielőtt rátért volna a CEA tevékenységének bemutatására, kiemelte a konferencia témájának fontosságát. Szilágyi professzor úr beszédét követően Zombory Katarzyna felkérte a kutatócsoport vezetőjét, Varga Zs. Andrást, hogy mutassa be a kutatócsoport tevékenységét. Miután megköszönte a CEA és a rendezvény szervezőinek munkáját, a professzor részletezte csoport kutatási fókuszát. Megemlítette, hogy a csoport célja a tagállamok alkotmányos és jogalkalmazási válaszainak megértése és összegzése az uniós jog fejlődésére. Szerinte a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az olyan témák, mint az uniós jog elsőbbsége, valamint az EUB és a tagállami alkotmánybíróságok közötti hatalmi viszonyok egyre inkább vita tárgyát képezik, ami indokolja az adott témával kapcsolatos kutatás szükségességét. Ezt követően bemutatta a kutatócsoport tagjait, munkatervüket, valamint a konferencia szempontjából legfontosabb európai normákat és esetjogot.
A konferencia Bertrand Mathieu gondolataival folytatódott, aki a Párizs I. Panthéon Sorbonne Egyetemről érkezett, és az európai és tagállami szintű alkotmányos értékekről beszélt. Megemlítette, hogy az európai értékek nagymértékben a nemzeti államok értékeiből származnak, és bár az EU is létrehozza saját értékeit, ezek törékennyé válhatnak, ha elszakadnak a nemzeti értékektől. Megemlítette azt is, hogy az európai jogban szereplő értékek gyakran tág fogalmak, amelyek nagyon különböző szabályokra utalhatnak attól függően, hogy ki értelmezi őket. A jogrendszerek közötti kapcsolatra rátérve megemlítette, hogy az uniós jog és a nemzeti jog között nincs egységes normahierarchia. Mathieu professzor úgy vélte, hogy ezt az összetett helyzetet a nemzeti és az uniós hatáskörök megállapodás útján történő meghatározásával kellene orvosolni. Végezetül elmondta, hogy bár a bíróságok párbeszéde fontos, a végső döntést ebben a kérdésben a politikai köröknek kell meghozniuk.
A panel következő előadója Alexander Graser volt a Regensburgi Egyetemről, aki összefoglalta a német szövetségi alkotmánybíróságnak az európai joggal kapcsolatos álláspontját. Azzal kezdte, hogy 1992-ig a német alkotmány alig biztosított alapot az olyan nemzetek feletti kezdeményezésekhez, mint az EU, és a Bonnban elfogadott német alaptörvény „örökkévalósági záradékát“ széles körben az európai integráció korlátjának tekintették. Ezzel összhangban a német Alkotmánybíróság viszonylag gyakran tette alkotmányos vizsgálat tárgyává az EU intézkedéseit, de csak egyszer fordult elő, hogy egy uniós aktust jogsértőnek nyilvánított, és azóta visszatért a korábbi álláspontjához, vagyis bár a német Alkotmánybíróságnagyon is szívesen értékeli az uniós normákat, sokkal visszafogottabban vállal nyílt konfliktusokat vele. A professzor ezután megjegyezte, hogy bár a német akadémiai körök a jelek szerint egyetértenek azzal, hogy az európai integrációnak vannak bizonyos korlátai, a legtöbb tagjuk nem hajlik az Alkotmánybíróság aktivistább megközelítése felé az EU-val szemben. Előadását azzal zárta, hogy az alkotmányos identitás fogalma nem archetipikus a német alkotmányjogban, és az Alkotmánybíróság tevékenysége inkább az uniós jog fejlődésének felügyeletére és befolyásolására irányul az EUB-nak küldött jelzéseken keresztül.
A panel Michal Petr előadásával folytatódott, aki az olmützi Palacký Egyetemről mutatta be a cseh alkotmánybíróság és az uniós jog kapcsolatát. Tisztázta, hogy bár az alkotmányos identitás kérdéséről nem sokat beszélnek az országban, az Alkotmánybíróság kiterjedt gyakorlatot alakított ki az alkotmány úgynevezett "anyagi magjának" védelmében, jelezve annak védelmét az EU tevékenységével kapcsolatban is (Pl. ÚS 50/04). Egy másik határozatában az Alkotmánybíróság még tovább ment, és megállapította, hogy az EUB ultra vires járt el az adott ügyben, mivel tévesen alkalmazta az európai jogot ott, ahol nem kellett volna (Pl. ÚS 5/12). Ennek ellenére Petr professzor megemlítette, hogy általában véve a cseh Alkotmánybíróság gyakorlata nagyon is Európa-párti, ami megfigyelhető más döntéseiből, például az európai elfogatóparancs (Pl. ÚS 66/04) vagy a lisszaboni (Pl. ÚS 29/09 és Pl.ÚS 19/08) ügyekből.
A konferencia első panelbeszélgetése Petar Bačić, a spliti egyetem professzorának előadásával zárult, aki a horvát alkotmányos identitásról beszélt európai kontextusban. Bačić professzor a horvát alkotmány általános ismertetésével kezdte előadását, majd részletesebben kitért a 2010-es módosításokra, amelyek lehetővé tették az ország uniós csatlakozását. Az alkotmány vonatkozó cikkelyeit az uniós tagság szempontjából is bemutatta. Előadásának második részében Bačić professzor úr bemutatta a horvát alkotmánybíróság vonatkozó esetjogát. Itt megemlítette az U-VIIR-1158/2015. számú határozatot, amelyben az Alkotmánybíróság többek között a horvát alkotmány elsőbbségét állapította meg az uniós joggal szemben. Megemlítette továbbá az uniós tevékenységek lehetséges korlátozását, amely az Alkotmánybíróság véleményéből ered, miszerint a strukturális alkotmányos elvek megsemmisítése vagy módosítása a horvát állam jelenlegi formájában való fennmaradását veszélyeztetné.
A második panel nyitóelőadását Berkes Lilla és Varga Zs. András tartották, és a magyar Alkotmánybíróságnak az EU tevékenységéhez való hozzáállásának áttekintésével foglalkoztak. Az előadás első részében Berkes professzor asszony bemutatta az Alkotmánybíróság tevékenységét az 1949-es alkotmány hatályban lévő időszakában. Megemlítette a 2002-es integrációs klauzulát, amely bevezette a közös hatáskörgyakorlás fogalmát. Hangsúlyozta azonban, hogy az Alkotmányba nem került be rendelkezés az uniós jogra vonatkozóan, így az uniós jog elsőbbségének kérdése alkotmányos szinten megoldatlan maradt. Berkes professzor azt is kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság ebben az időszakban elkerülte az elsőbbséggel kapcsolatos kérdések megválaszolását, valamint a "szuverenitás" szó használatát.
Varga Zs. András professzor az új magyar alaptörvény 2011-es elfogadása utáni időszakkal folytatta az előadást. A vizsgált téma szempontjából két fontos alkotmánybírósági döntést említett. Az első a 22/2016 (XII. 5.) AB határozat volt, amelyben az Alkotmánybíróság magához ragadta azt a jogát, hogy vizsgálja, hogy az EU-val közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, és más alapvető jogokat, Magyarország történeti alkotmányon alapuló szuverenitását és identitását. A második említett ügy a 32/2021 (XII. 20.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szuverenitás megszilárdításáért folytatott küzdelmet meghatározó dokumentumokban felsorolt népesség, nyelv, történelem és kulturális hagyományok elemei - mint történelmi alkotmányunk vívmányai - az ország alkotmányos önazonosságának részét képezik, és az Alkotmánybíróság feladata, hogy mindezekre alapozva a megosztott hatáskörök gyakorlásának határokat szabjon, és biztosítsa Magyarország rendelkezési jogának gyakorlását. Erre azonban csak kivételesen kerülhet sor, ha a megosztott hatáskörök gyakorlása hiányos, azaz ha az Európai Unió intézményei a rájuk ruházott hatásköröket nyilvánvalóan nem gyakorolják, vagy ha a megosztott hatáskörök gyakorlása csak felszínes oly módon, hogy az nyilvánvalóan nem biztosítja az uniós jog hatékony végrehajtását.
A következő előadó Aleksander Stępkowski professzor volt a Varsói Egyetemről, aki az alkotmányos identitásról beszélt a lengyel Alkotmánybíróság értelmezésében, valamint annak a szuverenitás átruházásának korlátaihoz való viszonyáról. Ezzel kapcsolatban megemlítette a lengyel Alkotmánybíróság K 32/09. számú ítéletét, amelyben a bíróság kimondta, hogy az EU-hoz való csatlakozás a nemzeti szuverenitás korlátozását, de nem feladását jelenti, és hogy az alkotmányos identitás fogalma a lengyel állam bizonyos kompetenciáit (például az államiság, a demokrácia vagy a jogállamiság területén) át nem ruházhatóvá teszi. A második ítélet, amelyet megemlítettek, a K3/21. számú ügyben nemrégiben hozott döntés volt, amely kimondta a Szerződés egyes rendelkezéseinek a lengyel alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségét.
A konferencia második panelje Marieta Safta professzorasszony előadásával folytatódott, aki a Iași-i Alexandru Ioan Cuza Egyetemről érkezett, és Tudorel Toader professzorral közösen végzett kutatását mutatta be. Előadásában a román alkotmányos identitás elméleti és gyakorlati aspektusairól beszélt. Miután bemutatta az uniós jog román jogrendszerbe való beépítésének általános kérdéseit, megemlítette, hogy a román alkotmánybíróság szerint a közösségi vívmányok köztes helyzetben vannak az alkotmány és más törvények között (148/2003. sz. határozat). Az alkotmányos identitás és a hatáskörök EU-ra történő átruházásának kérdésével kapcsolatban Safta professzor a román Alkotmánybíróság több határozatát is ismertette, amelyekben a román Alkotmánybíróság megállapította, hogy a csatlakozásból eredő kötelezettségek teljesítésének van egy alkotmányos korlátja, amely a bíróság által „nemzeti alkotmányos identitásnak“ minősített kérdésben jut kifejezésre (887/2015. sz. határozat, 682/2018. sz. határozat), valamint hogy a tagállamok fenntartják azokat a hatásköröket, amelyek alkotmányos identitásuk megőrzéséhez hozzátartoznak (683/2012. sz. határozat).
A konferencia következő résztvevője Giacinto della Cananea volt a milánói Bocconi Egyetemről, aki az olaszországi belső jog és az Európai Unió jogrendje közötti kapcsolatot mutatta be. Megemlítette, hogy az olasz alkotmánybíróság kezdetben vonakodott fenntartások nélkül elfogadni az uniós jog elsőbbségének elvét, ami megfigyelhető volt például az 1973-as Frontini-ügyben, ahol kimondta, hogy az EK-jog elsőbbségének olyan korlátokat kell szabni, amelyek lehetővé teszik a nemzeti alkotmányos rend alapelveinek megőrzését. Ahogy azonban a professzor úr kifejtette, ez az álláspont a következő évtizedek során fokozatosan felülvizsgálódott, és végül az európai jog elsőbbségének erős jogi alapja alakult ki, bár az Alkotmánybíróság továbbra is eltökéltnek tűnik a nemzeti jogrend alapelveinek védelmében. Megemlített egy sor előzetes hivatkozást is, amelyek révén kialakult az a nézet, hogy az olasz alkotmányos hagyományokat a közös (európai) hagyományokkal összhangban kell látni. Hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy Olaszország az Európai Unió alapító tagja, alapvető jelentőséggel bír az olasz nemzeti identitás meghatározásában. Előadásának záró részében della Cananea professzor annak a véleményének adott hangot, hogy az olaszországi alkotmányjogászok többsége szerint az olasz és az európai identitás értelmezésének egymással összhangban kell történnie, ami biztosítja, hogy a valós konfliktusok lehetősége e tekintetben alacsony maradjon.
A konferencia utolsó előadója Alena Krunková volt a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetemről. Megemlítette, hogy a szlovák Alkotmánybíróságnak nincs olyan döntése, amely a konferencia témája szempontjából annyira releváns lenne, mint a német, cseh vagy lengyel alkotmánybíróság fent említett döntései. Ehelyett a szlovák köztársaság alkotmányos fejlődésének releváns eseményeire összpontosított, és röviden bemutatta a szlovák alkotmány vonatkozó rendelkezéseit. Később Krunková professzor asszony áttért az ország Európai Unióhoz való csatlakozásának folyamatára, ismertette a tagság lehetővé tétele érdekében elfogadott módosításokat, és rövid áttekintést adott a szlovák állam és az Európai Unió szervei közötti intézményes együttműködés keretében végzett tevékenységekről.
Krunková professzor előadása után Szilágyi professzor teret adott a hallgatóság kérdéseinek. A rövid, de élénk, szinte valamennyi előadó részvételével zajló vita után Varga Zs. professzor úr megköszönte a résztvevőknek és a közönségnek a jelenlétet, és bezárta a konferenciát.
Galéria:
Szlovákiai magyar vagyok és szlovák nyelven végeztem a jogot Pozsonyban. Nem szakadtam el a magyar gyökerektől, ugyanis Pozsonyban kollégista voltam a magyar szakkollégiumban. Itt diákönkormányzatunk volt, mindenféle előadásokat, programokat szerveztünk és közönséget építettünk. Egy másik diákklubban is részt vettem, így közel maradtam a gyökereimhez.
Úgy talált meg ez a lehetőség, hogy a témavezetőm, az associate professor, beajánlott a programba. Nem tudtam, mire számítsak, de belevágtam, mert szeretek tanulni és Budapest is vonzó volt, ugyanis itt élnek barátaim és maga a város egy metropolisz.
Az volt a vágyam, hogy itt is kiépíthessem azt a közeget, ami nekem fontos, illetve szakmailag is szerettem volna minél több emberrel együttműködni, ez már az elején is sokat jelentett a számomra.
Pozsonyban európai joggal foglalkoztam. A diplomamunkámat az otthonszülésekről írtam, a medical law témában, ezt is vittem tovább. Nem gondoltam volna, hogy ennyire felkapott téma lesz majd az otthonszülés, de a szakkollégiumban is előadtam anno, illetve egy felvidéki magyar diákfesztiválon is szerveztem egy előadást a témában, egy dúlával, egy egészségügyi dolgozóval és egy jogásszal kiegészítve, és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Nem volt nehéz, sőt. Az itteni mentorom nagyon sokat segített. Gyakran telefonáltunk, ha bármilyen kérdésem volt, írhattam neki. Tanácsokkal látott el és segített, hogy mit tegyek bele a motivációs levelembe, stb. Így adtam le az anyagomat. A szóbeli felvételi miatt izgultam, igyekeztem szakmailag jól felkészülni, és azt vettem észre, hogy annak külön örültek, hogy belevittem a személyes véleményemet is. Kérdezték azt is, hogy miként képzelem el a szakmai jövőmet, a pesti életemet… Csak önmagamat kellett adni.
Igen, voltak. Nem tudtam, hogy ez az akadémikus közeg vajon milyen lesz? Elsőéves PhD hallgatóként nem voltam biztos benne, hogy megfelelően fel tudok-e készülni az előttem álló kihívásokra, meg tudom-e tanulni a kötelező irodalmat, és őszintén szólva cikkeket sem írtam még azelőtt tudományos témákban… És nem tudtam, hogy megfelelően kvalifikált vagyok-e ehhez a lépcsőfokhoz. A közeg viszont nagyon befogadó volt, és megnyugtattak, hogy azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és fejlődjünk (így például a jó publikációs készség elsajátítását is), s ehhez minden lépésünket támogatják. Nem kell félni a hibáktól sem.
Nekem nagyon könnyű dolgom volt, mert már voltak itt kapcsolataim, így össze is költöztem otthoni (Felvidéki) ismerőseimmel Budapesten. Az interneten kerestünk albérletet és könnyen találtunk is. Most költözni fogok ugyan, de nem lesz nehéz dolgom, mert egy kollégámmal költözünk össze. Akinek kell segítség, annak szívesen segít a CEA is.
Nagyon szeretem a várost. Pozsony picike főváros, itt viszont sokféle lehetőség adott. Igyekszem kihasználni ezeket, de őszontén szólva már az is nagy élmény, ha sétálok a CEA-hoz, és élvezem az épületeket, a hangulatot. Ha csendre vágyom, akkor hazamegyek, de bírom a nyüzsgést.
Nálam még nem kiforrt a dolog, mert eléggé nyitott személyiség vagyok és sok minden érdekel. Egyrészről az ügyvédi pálya nagyon izgalmasnak tűnik, így az feltétlenül érdekel. Másrészt így, hogy belecsöppentem a CEA világába, azt is érzem, hogy a pedagógiai irány is jó lehetne, és maradnék ebben az akadémiai közegben. A diákok és a professzorok együttműködése is vonzó, nagyon sok kooperáció és érdekes kutatás van. Még nem mondtam le az ügyvédkedésről, de az biztos, hogy a Junior Program adott egy olyan betekintést, amely mentén szintén el tudnám képzelni a további szakmai életemet.
Nagyon sok szabadságot kapunk, és abszolút figyelembe veszik az egyéni kívánságokat, célokat. Mindig vannak különböző kutatói munkacsoportok, és el tudom képzelni, hogy a családjogi vagy az egészségügyi jogi platformon részt vegyek. Nagyon sok szerteágazó területről van szó, így mindenféle professzorokkal is találkozunk, akik nagyon készségesek egyébként.
Nagy teret adnak arra, hogy fókuszálhassunk a saját területünkre, illetve abban is támogatnak, ha külföldi egyetemekkel állunk kapcsolatban.
Annak, aki nem rest tanulni. Aki szeret olvasni, kutatni, teljesíteni. A program a tudományos karrierépítés egy fontos állomása lehet, a szakmai előmenetel szempontjából komoly és hasznos lépcsőfokokkal.
Ha valaki úgy érzi, hogy nyitott az új dolgokra és a kihívásokra, s meghosszabbítaná a diákéletét, annak teljes mértékben tudom javasolni a programot.
Nem igazán tudok ilyet mondani. Ami esetleg adminisztratív oldalról picit nehezebben ment, mert még új az intézet, az is időközben már változott.
Annyi minden kavarog most bennem, nehéz erre válaszolni. Én közösségi ember vagyok, ezért a munkaközösség nekem nagyon sokat számít. Úgy gondolom, hogy a mostani nyílt nap meghatározó élmény volt, ahol már mi mutattuk be az intézetet és a feladatainkat az érdeklődő junioroknak. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, hogy milyen karizmatikus csapat vagyunk, s ezt persze fontos visszaigazolásként éltük meg. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is, és ez érezhető volt a nyílt napon az idegenek számára is.
Ne félj kérdezni, mert mindig kapsz választ. Itt egy nagyon szuper és toleráns közeg vár!
Szerbiából származom, és Újvidéken végeztem a jogot. Ezt követően mesterdiplomát szereztem. Most PhD-hallgatóként vagyok itt. A diploma megszerzése után két évig egy ügyvédi irodában dolgoztam, majd letettem az ügyvédi vizsgát. Ekkor jöttem rá, hogy folytatni akarom a tudományos munkát, és úgy döntöttem, hogy jelentkezem erre a programra.
Néhány nappal az ügyvédi vizsgám előtt volt, és nagyon szomorú voltam, hogy befejezem a tanulmányaimat, mert nagyon szeretek tanulni. Valahogy sajnáltam, hogy vége az egyetemen töltött időmnek. De szerencsére az egyik legjobb barátom pont akkor hívott fel: az édesapja professzor az Újvidéki Egyetemen, és ő javasolta, hogy csatlakozzak ehhez a programhoz. Miután minden információt megszereztem a CEA-ról, úgy döntöttem, hogy belevágok.
A jelentkezési folyamat nem volt se könnyű, se nehéz. Teljesen megoldható volt a jelentkezésre való felkészülés. Meg kellett írnom egy önéletrajzot és egy kísérőlevelet, és a szakdolgozatomról is kellett beszámolni.
A témát a témavezetőm javasolta nekem. Mivel tanulmányaim során már foglalkoztam vele, kézenfekvő választás volt számomra, és azóta nagyon jól belejöttem és élvezem a vele való munkát. A fogyasztók jogairól szól és azokról az esetekről, amikor azok nem megfelelőek. Például ha vásárolsz valamit a boltban vagy az interneten, és látod, hogy a termék sérült vagy nem működik, mit tehetsz? Az EU-ban két irányelv van, és én úgy döntöttem, hogy a közép-európai piacról írok. A munkám elsősorban összehasonlító jellegű.
Az egyetlen aggodalmam a szállás volt. Nem beszélek magyarul, és nem voltam biztos benne, hogy hogyan fogok szállást találni. Szerencsére az intézet küldött javaslatokat, és két nap alatt találtam lakást.
Ez nem egy szokványos foglalkoztatási munka. Sokat olvasunk, írunk, tartalmat készítünk, próbálunk konferenciákat szervezni meg ilyenek. Sok konferencián veszünk részt, amit nagyon szeretek, mert vendégeink igazán inspirálóak és elgondolkodtatóak tudnak lenni. A munka szerintem olyan, amilyennek lennie kell. Mindig van elég időm arra is, hogy a szakdolgozatomon dolgozzak, ez tényleg jól szervezett minden. Úgy érzem, hogy jókor, jó helyen vagyok.
Talán nem én vagyok a megfelelő válaszadó erre a kérdésre, mert nem vagyok egy tipikus turista. Nagyon szeretem a várost, de én azért érzem jól magam itt, mert jól érzem magam az intézeten. Mondhatni, hogy akkor vagyok igazán jól, ha ezek között az emberek között vagyok és a CEA-n dolgozom, mert nagyon élvezem a munkát, amit végzünk, és az összes programot, amin részt veszünk. Valószínűleg más az életfilozófiám, de szinte minden hellyel kapcsolatosan érzek így, nem csak Budapesttel: az emberek és a mindennapjaim határozzák meg, hogyan érzek egy hely iránt. A sivatagban is jól érezném magam, ha a megfelelő emberek lennének ott... De Budapest tényleg szép, gyönyörű és vendégszerető.
Rendkívül élvezem a különleges előadásokat és minden olyan lehetőséget, amikor kifejthetjük a véleményünket. Az írást is élvezem.
Azoknak a fiataloknak ajánlanám, akik szeretnek tanulni és írni.
A programmal kapcsolatban nem változtatnék semmin, viszont jó lenne, ha az érkezés után azonnal kapnék egészségbiztosítást, nem csak egy évvel később. De ez nem a program felelőssége, hanem az ország jogszabályaitól függ.
Volt egy konferenciánk, amelyet Aleksander Stępkowski, a lengyel Legfelsőbb Bíróság bírája tartott. A kétnapos konferenciát Miskolcon és Budapesten, napi 4 órában tartottak. Különböző témákról, többek között jogról, vallásról, filozófiáról és szociológiáról volt szó. Több nézőpontból vizsgáltuk meg ezeket a témákat. Nagyon érdekesnek találtam a konferenciát, és nagyon élveztem minden percét. Inspiráló és elgondolkodtató volt. A másik igazán jó emlékem, amikor Vladan Petrov szerb alkotmánybíró tartott egy nagyon érdekes előadást.
Tanuljatok, dolgozzatok keményen, és minden a helyére kerül.
Felvidéki, 29 éves magyar vagyok, magyar iskolába jártam, magyar az anyanyelvem.
A pozsonyi Comenius Egyetemen végeztem jogi tanulmányaimat alap- és mesterfokozaton is.
Miközben végeztem a doktoranduszi képzésemet a Páneurópai Egyetemen, felmerült a CEA Junior Programja mint lehetőség. Mivel mindig is szerettem tanulni és tanítani is, azonnal érdekelt a lehetőség. Megismerkedtem a pozsonyi dékán asszonnyal is, aki a CEA Professzori Hálózat egyik kutatója. Tudta, hogy engem érdekel ez a téma és a komparatív jog, így az ő javaslatára kerültem ide.
Közben nem szakítottam meg a kapcsolatot a pozsonyi egyetemmel sem: csütörtökönként utazok Pozsonyba, hogy az ottani egyetemen nemzetközi jogot és nemzetközi kapcsolatokat taníthassak.
Áprilisban jelentkezett nálam a dékán asszony, hogy létezik egy ilyen lehetőség. Tudta, hogy augusztusban fogom megvédeni a disszertációmat, így feltételezte, hogy szabad leszek és hogy érdekelhet engem ez az ösztöndíj. Sietni kellett a dokumentumokkal, ezért gyorsan az “oltás tematikát” választottam témának, de megnyugtattak, hogy a változtatás lehetősége adott, így ezzel éltem később - a háborús büntetőjoggal foglalkozom és ezt a munkát akartam folytatni.
Miközben vártam a visszajelzésre, rendszeresen kommunikált az Akadémia az irányomba, majd meghívtak egy személyes interjúra is. Augusztusban volt egy nyílt nap Budapesten, ahol röviden betekintést nyerhettem az Akadémia életébe, a képzési tematikába, s persze ízelítőt kaptunk a program helyszínét jelentő budapesti életből is. Szeptemberben került sor az első nagy találkozásra a felvételt nyert junior hallgatókkal egy gólyatábor formájában, ahol sokat beszélgettünk, főztünk, s megismertük az egyetem helyszínét is, Miskolcot. Egy héttel ezután már kezdődött is a munka.
Amikor jelentkeztem a programba, együtt éltem a párommal Pozsonyban, aki nem volt nagyon elragadtatva a gondolattól, hogy most négy évre Budapestre költözöm. De tudta, hogy egyszer a habilitációmat is meg szeretném csinálni, és a CEA ehhez a következő logikus lépés volt számomra.
Ezért támogatott, és elkezdtem albérletet keresni Budapesten. Most pedig hétfőtől csütörtökig budapesti lakos vagyok, péntektől vasárnapig pedig pozsonyi. Megoldható, kicsit féltem eleinte a dologtól, de hozzászoktam. A négy év után majd eldöntjük, hogy hol fogunk letelepedni.
Az akadémia több lakás lehetőséget, ajánlatot is küldött számunkra, de végül nem vettem igénybe a segítséget, mert ezt önállóan is könnyű volt intézni. De ha valakinek kell ebben támogatás, akkor ebben is számíthat a támogatásra.
Több lehetőséget látok a CEA-n belül, mivel sok egyetemmel együttműködik.
A pozsonyi doktoranduszi képzés is nagyon jó volt, minden képzésnek megvan a maga erőssége. De itt számos rangos akadémikus személlyel találkozhatok, alkotmánybírókkal, legfelső bíróságon dolgozó személyekkel – amit óriási lehetőségnek gondolok.
Maga a kutatóintézet is nagyon érdekes munkát végez. Annyira tetszik, hogy ha adott lenne a lehetőség a 4 év képzés után itt maradni, biztosan velük folytatnám a munkát. Sajnálnám otthagyni a pozsonyi egyetemet, de bízom benne, hogy akkor is tudnám tartani velük a kapcsolatot, ahogyan most is, és nem bánnám, ha Budapestre hozna minket az élet.
Már a programra jelentkezés során tájékoztattak minket, hogy esetenként mennünk kell Miskolcra konferenciákra, előadásokra. Ez volt az egyik aggodalmam, hogy össze tudom-e hozni a Budapest-Pozsony-Miskolc háromszöget. Mondhatom, megoldódott, mert nem kell túl gyakran Miskolcra járnunk, így a kapcsolattartás az ottani egyetemmel nem vesz el sok időt és energiát - gyakran online tartjuk a kapcsolatot. Hála a modern technológiai megoldásoknak már szinte minden lehetséges.
Szerencsére a vezetőség is nyitott és kompromisszumképes, így a nehezebben összeegyeztethető helyzeteket is sikerült megnyugtatóan összehangolni és menedzselni.
Többfajta napunk van. Vannak konferencianapok, amikor a professzori hálózaton belül dolgozunk vagy pl. valamilyen egyetemen konferencián veszünk részt. Ilyenkor tanulunk valami újat, beszélgetünk a professzorokkal – én ezeket a napokat kifejezetten élvezem. Más napokon irodai munkát végzünk. Ilyenkor együttműködünk a többi kollégával, ha pl. konferencia lesz, akkor az akörüli szervezésben segítünk. Van, hogy e-maileken keresztül segítünk az ügyek intézésében, az adminisztratív feladatokban, illetve a konferenciák megszervezésében. Gyakran írunk cikkeket vagy felkészülünk a tanításra, tanulunk és természetesen kutatunk is.
A cikkírás és publikálás egy lényeges része a feladatkörnek, mert igyekszünk minél szélesebb körben minél több, a komparatív jogot érintő tartalmat létrehozni.
Minden esetben tudományos, akadémikus munkáink, feladataink vannak.
Én eddig nemzetközi humanitárius háborús joggal foglalkoztam. Most a témám nemzetközi bűntetőjogi, azon belül a kínzás témáját járom körbe. Rengeteg aspektusa van, pl. pszichológiai, ezért is érdekes a számomra. Ami a CEA-t illeti, ők mindenben támogatnak, amit csak kitalálok. A disszertációmat például, amit anno Pozsonyban írtam, azt a CEA örömmel publikálta angol nyelven, ami hatalmas dolog számomra.
Szóval mindenben segítenek, ami a szakmai fejlődésemet segíti, és mindenben, amit ehhez kitalálok, például arra is odafigyelnek, hogy sok hasznos input érjen, így konferenciát szerveznek bűntetőjogi témában vagy volt egy nemzetközi bűntetőjogi nyári iskola Thessalonikiben, az ezeken való részvételben is maximálisan támogatnak.
Tudok párhuzamosan kutatni az itteni feladataim mellett, s ami külön nagy segítség, hogy a vezetőség is igyekszik úgy formálni a feladatokat és megszervezni a munkát, hogy mindenki a saját témájával is tudjon foglalkozni.
Így viszont konkrétan segítik is a kutatómunkámat, hiszen olyan környezetben, olyan szakmai hálózattal és olyan érdekes, a szakmában elismert emberekkel találkozhatok, ami enélkül a CEA-s Junior Program nélkül nem valósulna meg. A CEA ilyen szempontból is egy ugródeszka.
Én sajnos nem éltem a lehetőséggel, mert féltem, hogy a pozsonyi és az itteni munkám mellett ez már nem férne bele, de aki szeretne nyelvet tanulni, annak biztosít a CEA ingyen nyelvtanfolyamokat. Van, aki magyarul tanul, van, aki németül. Így azt gondolom, hogy a nyelvi tanulás is, a terminológia miatt, de más szempontok miatt is, hozzásegíti a juniorokat ahhoz, hogy elérjék céljaikat és megvalósíthassák kutatásaikat.
Én már ismertem Budapestet, hiszen magyar vagyok. Nagyvárosban nőttem fel, így szeretem ezt a hangulatot. Bármikor ki lehet menni a városba és mindent megtalál az ember, amihez éppen kedve van. Élet van, az biztos, lehet itt bulizni, vacsorázni, kávézni. A közlekedés is szuper. Én a város szélén szoktam hagyni a kocsit, így könnyen és gyorsan lehet közlekedni. Nagyon jól érzem magam Budapesten és az intézet is nagyon jó helyen van.
A napjaink nagyon kellemesen telnek. Nem csak kollégák vagyunk, hanem barátok is. Rengeteg közös programot szervezünk, kirándulunk, múzeumokba járunk, kiállításokat nézünk meg együtt.
Megkapjuk havonta az ösztöndíjat, és abból jól meg lehet élni. Ebből fizetjük a lakást meg a tömegközlekedést, illetve az élelmiszert, ilyesmit. Könyveket nem nekünk kell fizetni, valamint a nyári egyetemeket / konferenciákat és ahogy említettem, a nyelvtanulást is az intézet állja. Ami a munkával és a kutatással kapcsolatos, azt ők fizetik, csak a saját magándolgokat kell nekünk fedezni.
Kis, közeli célokat szoktam meghatározni magamnak. Ha véget ér az ösztöndíj, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy vagy az intézeten belül, vagy azon keresztül esetleg minisztériumban dolgoznék, itt Budapesten. Szeretnék a következő 5 éven belül docens lenni és bízom benne, hogy ez összejön. Messze célként pedig az akadémiai útvonalon szeretnék tovább haladni, kutatni. Én ebben érzem magam otthon, ebben szeretnék továbbmenni.
Olyanoknak javasolnám, akik jól érzik magukat az akadémiai életben, akik szeretik ezt a környezetet, akik szeretnek sokat olvasni, beszélgetni, a jogról tanulni. Vannak olyan kollégáim, akik eddig ügyvédi irodákban dolgoztak, és ők is nagyon jól érzik magukat a CEA-n.
Én azt érzem, hogy ez nem hogy akadály, hanem előny. Még újak vagyunk, és úgy bánnak velünk, mint az elsőszülöttekkel. Mindenben nagyon rugalmas mindenki, a hangulat kifejezetten jó és mindenben közösen keresünk megoldást. Én azt érzem, hogy az, hogy új az intézmény, az eddig csak jó nekünk.
A részvételünk az Oxford Debate-en Varsóban! Ott vitáztunk egy kis csapattal a magánélethez való jogról. Új barátokat szereztünk, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Illetve volt lehetőségem egy konferencia után Kovács Péterrel, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság bírójával beszélgetni, ami nekem nagyon szuper élmény volt és sokat jelentett.
Nem kell félni semmitől! A CEA egy ugródeszka a professzionális életbe. Ennyi lehetőséged a való életben ritkán adódik egyszerre, és kár lenne nem kihasználni ezeket a lehetőségeket.
A Varsói Igazságügyi Intézet, a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia, valamint a Mádl Ferenc Összehasonlító jogi Intézet szervezésében tudományos nemzetközi konferencia került megrendezésre 2022. június 02-án Varsóban, a Lengyel Igazságügyi Intézet székhelyén.
A „Content of the right to parental responsibility in the legal orders of Central and Eastern Europe – Selected problems” című konferencia a Közép-európai Professzori Hálózat 2022, „A szülői felügyelethez való jog tartalma” című kutatócsoport első féléves munkájának részeredményeit mutatta be a kutatásban részt vevő professzorok prezentációi során.
A „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” kutatási projekt 2022. január 2-án kezdte meg tevékenységét az összehasonlító jog területén hét közép-európai ország (Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) szakértőinek aktív részvételével.
A rendezvényt a Lengyel Igazságügyi Intézet igazgatóhelyettese, prof. dr hab. Paweł Sobczyk nyitotta meg, majd ezt követően a konferencia nyitó részében részt vett a Lengyel Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Dr. Marcin Romanowski, a Miskolci Egyetem Közép-Európai Akadémia főigazgatója, Dr. Zombory Katarzyna, a budapesti Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője, prof. dr. habil. Szilágyi János Ede, valamint a konferencia nyitó előadója Prof. Aleksander Stępkowski (Lengyel Legfelsőbb Bíróság szóvivője).
A konferencia két panel szekcióra tagolódott, melynek során Prof. Aleksandra Korać Graovac (Zágrábi Egyetem), Prof. Zdeňka Králíčková (Brnoi Egyetem), Prof. Tímea Heinerné Barzó (Miskolci Egyetem), Prof. Suzana Kraljić (Maribori Egyetem), Prof. Lilla Garayová (Páneurópai Egyetem, Bratislava), Prof. Gordana Kovaček Stanić (Újvidéki Egyetem), Prof. Marek Andrzejewski (Lengyel Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete), Dr. Michał Poniatowski (Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem, Varsó), Prof. Paweł Sobczyk (Opolei Egyetem) tartott összegző előadást.
2022. június 22-én került megrendezésre a „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” soron következő nemzetközi konferenciája, melyre Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Károlyi-Csekonics-palota rendezvényhelyszínen került sor.
„Az állam- és nemzeti jelképek jogi védelme Közép-Európában” című esemény a Professzori Hálózat „A nemzeti szimbólumok alkotmányjogi védelme” című kutatócsoport első féléves munkájának eredményeit volt hivatott bemutatni, a kutatásban részt vevő professzorok elemző és összegző előadásain keresztül.
A „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” kutatási projekt 2022. január 1-én kezdte meg tevékenységét az összehasonlító jog területén hét közép-európai ország (Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) szakértőinek aktív részvételével.
A rendezvényt a Károli Gáspár Református Egyetem rektor helyettes, Szuchy Róbert nyitotta meg, majd ezt követően a konferencia nyitó részében részt vett a Miskolci Egyetem Közép-Európai Akadémia főigazgatója, Dr. Zombory Katarzyna, valamint a Zágrábi Egyetem professzora, Dalibor Čepulo.
A konferencia előadói Tóth J. Zoltán (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest), Aleksandra Syryt (Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem, Varsó), Dalibor Čepulo (Zágrábi Egyetem), Kateřina Frumarová (Palacký Egyetem, Olomouc), Benjamin Flander (Maribori Egyetem), Ján Škrobák (Comenius Egyetem, Pozsony), Dalibor Đukić (Belgrádi Egyetem), Kruzslicz Péter (Szegedi Egyetem), Tribl Norbert (Szegedi Egyetem), Szilágyi János Ede (hivatalvezető, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Budapest).
A konferenciát a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia, Károli Gáspár Református Egyetem, a Mádl Ferenc Összehasonlító jogi Intézet, a Magyar Összehasonlító Jogi Egyesület, valamint a Közép – európai Összehasonlító Jogi Szövetség szervezte.
2022. május 26-án került megrendezésre a „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” soron következő nemzetközi konferenciája, melyre Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen került sor.
„A jövő nemzedék és a környezet védelmének alkotmányos keretei egyes közép-európai országok rendeleteiben és jogrendszerében” című esemény a Professzori Hálózat „A teremtett világ és a jövő generációk alkotmányjogi védelme” című kutatócsoport első féléves munkájának eredményeit volt hivatott bemutatni, a kutatásban részt vevő professzorok elemző és összegző előadásain keresztül.
A „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” kutatási projekt 2022. január 1-én kezdte meg tevékenységét az összehasonlító jog területén hét közép-európai ország (Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) szakértőinek aktív részvételével.
A rendezvényt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, Kuminetz Géza nyitotta meg, majd ezt követően a konferencia nyitó részében részt vett a Miskolci Egyetem Közép-Európai Akadémia főigazgatója, Dr. Zombory Katarzyna, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, Bándi Gyula.
A konferencia előadói Frane Staničić (Zágrábi Egyetem), Michal Radvan (Masaryk Egyetem, Brno), Benke Károly (Alkotmánybíróság, Románia), Bartosz Majchrzak (Varsói Egyetem), Michal Maslen (Nagyszombati Egyetem), Miha Juhart és Vasilka Sancin (Ljubljanai egyetem, Szlovénia), Sanja Savčić (Újvidéki Egyetem), Krajnyák Enikő (Miskolci Egyetem), Kovács Ágnes (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Szilágyi János Ede (Miskolci Egyetem, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, Budapest).
A konferenciát a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Környezet- és Versenyjogi Tudományok Tanszék, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Genetikai Erőforrások Intézete, valamint a Közép – európai Összehasonlító Jogi Szövetség szervezte.
2022 június 01-én került megrendezésre a „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” soron következő nemzetközi konferenciája, melyre Varsóban, a Lengyel Igazságügyi Intézet székhelyén került sor.
A „magánélethez való jog a digitális korban – általánosságban” című esemény a Professzori Hálózat „Magánélethez való jog” című kutatócsoport első féléves munkájának eredményeit volt hivatott bemutatni, a kutatásban részt vevő professzorok elemző és összegző előadásain keresztül.
A „Közép-európai Professzori Hálózat 2022” kutatási projekt 2022. január 1-én kezdte meg tevékenységét az összehasonlító jog területén hét közép-európai ország (Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) szakértőinek aktív részvételével.
A rendezvényt a Lengyel Igazságügyi Intézet igazgatója, prof. dr hab. Marcin Wielec nyitotta meg, majd ezt követően a konferencia nyitó részében részt vett a Lengyel Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Dr. Marcin Romanowski, a Miskolci Egyetem Közép-Európai Akadémia főigazgatója, Dr. Zombory Katarzyna, a budapesti Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője, prof. dr. habil. Szilágyi János Ede. A konferencia különleges vendége Dr. Grzegorz Ocieczek, a Lengyel Országos Ügyészség tanácsadója, a varsói Stefan Wyszyński bíboros Egyetem Jogi és Közigazgatási Kar Büntetőeljárási Tanszékének adjunktusa volt.
A konferencia előadói Prof. Vanja-Ivan Savić (Zágrábi Egyetem/ the University of Zagreb), Prof. Koltay András (Közszolgálati Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest/ the University of Public Service and the Pázmány Péter Catholic University, Budapest), Prof. Matija Damjan (Ljubljanai Egyetem/ the University of Ljubljana), Prof. Marta Dragičević Prtenjača (Zágrábi Egyetem/ the University of Zagreb), Prof. Dušan Popović (Belgrádi Egyetem/ the University of Belgrade), Prof. David Sehnálek (Masaryk Egyetem/ University of Masaryk, Brno), Prof. Katarína Šmigová (Páneurópai Egyetem/ the Pan-European University in Bratislava), M.Sc. Bartłomiej Oręziak (Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem, Varsó/ Cardinal Stefan Wyszyński University in Warsaw).
A konferenciát a Varsói Igazságügyi Intézet, a Miskolci Egyetem Közép-európai Akadémia, valamint a Mádl Ferenc Összehasonlító jogi Intézet szervezte.
Minden jog fenntartva | Adatvédelmi szabályzat és tájékoztatók | Impresszum
